Múlt hétvégén Oslóban jártam az ENSWaP (Európai Steiner Waldorf Szülők Hálózata) koordináló csoportjának találkozóján. Az ENSWaP évente egy konferenciát tart, ezen felül ez a csapat gondoskodik a folyamatos munkáról. Ebben a rövid kis szösszenetben azt szeretném – a teljességre törekvés nélkül – bemutatni, mivel foglalkozunk egy ilyen nemzetközi szülői megbeszélésen.

„Mindenki ismeri a Három Királyok,  vagy másképpen szólva a három napkeleti bölcs történetét. … De ki ismeri közületek Artabán, a Negyedik Király, a negyedik bölcs történetét?”

Henry Van Dyke: Artabán a negyedik király – történetét Kattner Kriszta írta át, rövidítette le egy karácsonyi árnyjátékhoz. A történetet Kőrösi Ákos fotói illusztrálják – ebben a formában szeretnénk megosztani Artabán történetét abban a reményben, hogyha tetszett, az eredeti hosszú változatot is beszerzitek.

A szülői együttműködés – vagy a szülői részvétel – a Waldorf iskolák központi eleme. De mit értünk ezalatt? Azt, hogy a szülők önként részt vesznek az éves vásárokon, vagy takarítják az iskolát? Arról van szó, hogy „okítani” kell a szülőket a szülői esteken?  A tanárok dolga, hogy iránymutatást adjanak a szülőknek a családi élet és gyermekgondozás terén?  Hogyan lehet elérni, hogy a szülők aktívan részt vegyenek az iskola fejlődésében, hogyan járulnak ehhez hozzá a tanárok, és melyek a fontos szempontok?