1. Advent

Márton-nap után csak három hét telik el, és beköszönt az adventi időszak.

Az advent szó jelentése: „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A négy héten át tartó várakozás az Úr eljövetelében éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot, s az adventet böjtben, visszafogott magatartással igyekeztek kísérni.

Advent liturgikus színe a lila, mely a bűnbánatot, a szellemi és lelki fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Ez az időszak valójában a dísztelenség időszaka is, hiszen a bizonytalan, egyre sötétedő külső fényben, a napról-napra tartó várakozásban pusztán a szeretet fénye, a lelkünkben felgyulladó hit, és a remény ad erőt arra, hogy tudjuk, bizonyosan eljön majd, akire mi várunk. Advent harmadik vasárnapja ugyanakkor az öröm napja, (gaudete vasárnap), az Úr eljövetelének közelségét ünnepli; e nap liturgikus színe legtöbb helyen a rózsaszín.

A 7. században a karácsony előtti kilencedik napon kezdték énekelni az Ó-antifónáknak nevezett gregorián énekeket, s ekkor hajnali misét is tartottak. Nevük onnan ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek. Ezek:

Ó, Bölcsesség! Ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől másikig erősen átfogod, és jóságosan el is rendezed: jöjj el, és taníts meg minket az okosság útjaira!”

Ó, Adonai! Izrael házának vezére, ki Mózesnek a pirosló tűzlángban megjelentél, és neki Sina hegyén törvényt adtál: jöjj el, és szabadíts meg minket kinyújtott karoddal!”

Ó, Jessze gyökere! Ki jelként állasz a népek között, kinek láttára a királyok elnémulnak, kire minden nemzetek vágyakoznak: jöjj el, és szabadíts meg minket, és már ne késlekedjél!”

Ó, Dávid kulcsa! Izrael házának jogara, ki megnyitsz — és nincs, aki bezárja; bezársz — és nincs aki megnyissa: jöjj el, és vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket, kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában!”

Ó, Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja: jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában!”

Ó, Népek Királya! Mindannyiunknak vágyakozása, Szegletkő, a két népet egybefoglaló: jöjj el, és mentsd meg az embert, kit a porból alkottál!”

Ó, Emmanuel! Törvényünk és Törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!”

Ebből a hajnali szentmiséből alakult ki a középkorra a a minden adventi hétköznapon megtartott hajnali mise, a “rorate”. E szertartáson különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás. Szokás volt adventben böjtöt tartani, valamint tartózkodtak a hangos, zajos mulatságoktól is.

2. Advent a Waldorfban

A Karácsonyra való készülődés ünnepi időszakát a Waldorf-iskolában gyakran az Adventi bazár vezeti be, melynek végét egy szép történet elmesélése, adventi dalok eléneklése, és az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása jelenti.

Innentől kezdve négy héten keresztül az egész iskola együttesen, és az osztályok külön-külön is naponta megélik az adventi időszak előrehaladtát: reggelente közösen énekelnek, az osztályban naponta gyertyát gyújtanak (például spirál alakban leteszünk annyi gyertyát, ahány nap van Karácsonyig, és kívülről befelé minden nap eggyel többet gyújtunk meg; így a legkülső gyertya lesz a legalacsonyabb, és az adventi időszak végén egy „dupla spirál” képében gyönyörködhetünk.)

Az eljövetel, a megérkezés az adventi időszakban azt is jelenti, hogy újra és újra megpróbálhatjuk, hogy megérkezzen bennünk valami abból a magasságos isteni lényből, aki a golgotai esemény által szövetségre lépett a földön élő emberiséggel. Mindenki átélheti, hogy egy ilyen önmagunkon végzett átalakítás csak belső nyugalomból, a csendes pillanatokban történhet, amelyeket a napi történésekből kell kiszakítanunk. Mindenki tudja, hogy ezt a belső összeszedettséget mennyire megnehezíti a külső fényözön és sürgés-forgás kihívása, amely különösen erős a karácsonyi időszakban. A külső fény belső fényként szeretne kigyúlni az emberi lelkekben. Az ide vezető út ráhangolódás az ünnepre, a különböző erények tudatos gyakorlása a felnőtteknek. A gyerekeket saját példánk által hangoljuk rá a jó szokásokra, tanítjuk a gyakorlandó magatartásokra, ezzel késztetve utánzásra őket. Például a várakozásra, a türelemre. (Győriné Horváth Mária és Péli Mariann) 

3. Az adventi vasárnapok rendje

Négy adventi vasárnapunk van. A négyes szám a világ számjegye, amelyben élünk, és ez vasárnapról-vasárnapra, hétről-hétre megjelenik az évszakasztalokon, s a teljesen egyszerű, puritán képtől a gazdag beteljesedésig így épül fel:

1. hét a nehéz kövek, ásványok birodalmáé

2. erre épül a növényvilág

3. afölött az állatok világa áll

4. és végezetül megkoronázza az emberiség birodalma, úgy, ahogy ez a világ fejlődése során kialakult. Ez a mi világunk.

5. Adventi koszorú

Annak ellenére, hogy a kör és a koszorú ősrégi szimbólumok, az adventi koszorú keletkezése csak a 19. századra nyúlik vissza. A kezdeti 24 gyertya 4-re csökkent; minden adventvasárnap eggyel többet lehet meggyújtani rajta. Ezáltal bent növekvő fénygazdagságot élünk át, miközben kint egyre csökken az égi fény.

6. Adventi naptár

A kisebb gyermekek számára olyan eszköz, amellyel az idő múlása érzékeltethető (mert a kicsiknek az időről és a várakozásról nincs elképzelése, ők egyfajta folyamatos, álmoszerű örökös jelenben élnek, emiatt van pl. az, hogy hiába faggatja a szülő, mi volt ma az óvodában… nem emlékszik, hisz számára a múlt s a jövő ismeretlen terület). Az adventi naptárral napról-napra haladunk a beteljesülés felé, lassan közeledik a Karácsony.

Szép, egyszerű formája lehet a csillagszőnyeg. Az ünnepi évszakasztalon levő kék anyagra (a kék szín a várakozás kifejezésének, vagy Mária palástjának is tekinthető) minden reggel egy újabb csillagot (arany papírból kivágottat, vagy pedig szalmacsillagot) teszünk.

Aki Máriát minden nap közelebb szeretné vezetni a betlehemi jászol kertecskéjében álló istállóhoz, az minden lépést, amit a Szűz naponta megtett, egy kis csillaggal jelölje.

Egy másik lehetséges kép: betlehemi kertecskében – jászol kertecske – kifejeződhet az alábbi gondolat: „Maga a természet is sóvárogva várja az Isten fiának megnyilvánulását.”

7. A betlehem alakjai

a bennük élõ archaikus képnek felelnek meg:

Mária – az emberi lélek ősképe.

József – védelmező, gondoskodó „nevelőatya”.

Pásztorok – a rájuk bízottat, a védelemre szorulót őrzők. A belső igazságot képviselik, szívük tele áhítattal, tisztelettel. Igazi alázattal tudják imádni a gyermeket.

A Gyermek – Ő a szellemgyermek a lélek ölében (R. S.), aki Karácsonykor megszületett, hogy bennünk is újra ismétlődően megszülethessen, mint a végtelen isteni szeretet üzenete, fénye és jele.

Ökör, szamár – „Egy ökör ismeri az urát, egy szamár ismeri ura jászlát, de Izrael nem ismeri, és a népem nem veszi tudomásul.”; alakjuk intésül szolgál az eltompult, elsivárodott lekületnek.

8. Advent első hetében

érkezik Szent Miklós az óvodába és az első-második osztályba. Kék színű palástja az égi minőséget jeleníti meg, ő maga pedig azt mondja el a gyerekeknek, hogy jó cselekedeteinkre szükség van az Égben, mert Mária csak ezekkel tudja születendő gyermekének megszőni a csillagsugár-ruhát.

9. Adventi kert

Az adventi időszak elején kerül sor az óvodában és az iskolában is az Adventi kert eseményére. A gyerekek egy gyertyával megvilágított teremben spirális úton mennek egyenként a spirál közepén világító magas gyertya felé, amely kék leplen áll, mellette rózsa és liliom. Ott meggyújtják a magukkal hozott, almába ültetett kis gyertyát, majd kifelé vezető útjukon lerakják egy földre helyezett arany csillagra. Ez által évről-évre megélhetik az emberi aktivitás lényegét: ha az ember befelé megy, (azaz nagy figyelemmel tanul, dolgozik, elmélkedik), bent fényt talál; ez a fény közös, mindenki számára megtalálható; a megtalált közös lángnál meggyújthatja a saját fényét, és azt kihozhatja a többieknek, azaz: nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre melegebb és világosabb legyen azon a helyen, ahol éppen vagyunk. A spirális út járása közben az úton lévőt társai az adventi dalokkal kísérik, várakozással, csönddel, tiszteletben tartva az egyéniségét. Életutunk újrajárása ez. Visszatekintés a születésig.

10. Az adventi kert szimbólumai

Csillag: az embert szimbolizálja

Alma: bűnbeesést

A kisgyertya (az almában): az ember Én-je

A spirál közepén lévő nagy gyertya: a Krisztusi Én, a kezdet

Fehér liliom: a tisztaság szimbóluma

Vörös rózsa: szeretet

Kék lepel: Mária köpenye

Liliom: a kinyilatkoztatás, az égi ártatlanság, a kezdet virága.

Rózsa: a beteljesülés, az ember továbbfejlődése.

11. A Karácsony

természetesen otthoni ünnep; az iskolában éppen azért nem állítunk karácsonyfát, hogy a gyerekek átélhessék a Karácsony egyszeriségét. Az iskola az ünnep előkészítésében tud segíteni, a család pedig meg tudja élni a Karácsony csodáját. Az adventi időszak elejét a bazáron kívül – egy nagyobb, kiépült iskolában – jelezheti a Paradicsomi Játék előadása, harmadik osztályosnál nagyobb gyerekek és felnőttek számára; a végét pedig a felnőtt közösség által az egész iskola számára bemutatott Pásztorjáték. (Ezeknek az előadásoknak a bemutatása meghaladja ennek az ünnepkör-leírásnak a kereteit.) Ezek az ünnepek természetesen mind bent, a zárt térben zajlanak.

12. ÚTON vagyunk,

úton voltunk, amikor az első Waldorf iskola született, és folytattuk utunkat, mikor iskolánk, óvodánk megszületett. Az évfordulók jelzik, hogy az út mindig folytatódik, az út örök és végtelen, mint ahogy az adventi várakozás is az, évről-évre.

Csillagokról csillagokra lépkedünk, a közöttük lévő hatalmas űr, a semmi valósággá válik általunk. Lépésünk, utunk nem a legrövidebb távot keresi a biztosnak vélt pontok között, hanem a tartalmas körbenézést, amely ezáltal ugyan racionálisan mérve sokkal hosszabb, de talán éppen sokkal szebb, sokkal jobb és igazabb lesz.

Kép forrása: http://www.naturalsuburbia.com/category/advent-spiral Szöveg forrásai wikipédia http://www.aranyalmafa.hu/index.php?modul=1 ez a honlap időközben megszűnt http://godiovoda.waldorf.hu/advent/  https://www.hidegkut-waldorf.hu/bazar Köszönet minden szerzőnek a szellemi tartalomért! A cikket összeállította, kiegészítette és szerkesztette Lázár Márta 2020. Advent első vasárnapján.