Nincs ennél rosszabb mondat: „nézz mélyen magadba. ‘Ott azonban csak az alsó ént találjuk. Szeretettel kell önmagunkon kívül keresni, és akkor megtaláljuk, amit keresünk. Ismertem olyan embereket, akik azt mondták: „mire van szükségem? Egyáltalán semmire sincs szükségem, mert én vagyok az Atma (lélek). ‘- és bár állandóan azt mondogatják: „Atma, én vagyok Atma”, mégsem tudatosul bennük az Atma, csak annyit tudnak róla, hogy ez egy négybetűs szó. Ez ahhoz vezet, hogy bezárkóznak, amikor önmagukba néznek. Hiszen az egésznek a részei vagyunk. Az ujj csak azért ujj, mert a test része. Ha elválasztjuk a szervezettől, akkor már nem ujj. Az ujj nem válik el a szervezettől; de az ember annyira „okos”, hogy azt hiszi, hogy el tudja magát választani a földtől, pedig ha csak néhány kilométerrel a föld felszíne fölött van, elpusztul. […] A lehető legnagyobb tévedés, ha az istent önmagunkban akarjuk megtalálni. Elveszíteni önmagunkat azáltal, hogy belemerülünk a világ minden részletébe, ez a helyes út. Aki a szeretetnek és az alázatnak szenteli magát, az megtalálja az istenfélelmet, míg aki önmagában keresi Istent, az megkeményedik.
Forrás (német): Rudolf Steiner – GA 98 – Natur- und Geistwesen- ihr Wirken in unserer sichtbaren Welt – Bécs, 1907. november 7. (38-39. oldal)
Legutóbbi hozzászólások