Az alábbi összefoglaló a Mihály-időszakról-, a bátorságpróbáról- és a mérlegelésről szól. Szövege az ünnepről készült filmben elhangzó magyarázatokból áll. A film itt tekinthető meg. Az ünnep egyes részeiről Waldorf tanárok szólalnak meg, s mindeközben látjuk, hogyan éli Mihály-ünnepét a Töki Waldorf Iskola közössége. (A film készítői egy éven át figyelemmel követték az ünnepkör eseményeit, és több Waldorf intézménybe is ellátogattak. A négy évszak ünnepei 4 különálló részben jelennek meg. Szakértők segítségével arra vállalkoztak, hogy betekintést adjanak olyan pillanatokba is, melyek a külvilág számára zártak. Így szeretnének segíteni azoknak, akik akár szülőként, pedagógusként, érdeklődőként részt vesznek ezeken az ünnepeken, hogy jobban érthetővé váljon számukra: mi-, hogyan-, és miért történik.)
1. Ünnep
A folyton változó világban az ünnep a pillanatnyi állandóság és a megpihenés lehetőségét rejti. A Waldorf-iskolákban szerte a világon az ünnepek kiemelt részei az év folyásának. Az ünneplés módjában egy-egy iskola között vannak hasonlóságok és különbségek is, de a keret mindenhol ugyanaz. Az összes Waldorf iskolában nagy odafigyeléssel készülnek az ünnepre, hogy a gyermek számára egy életre meghatározó minőséget hordozzanak ezek a pillanatok. Később ez a minőség segítően hat a hétköznapokban, és felnőtté válásuk során is.
2. Az évkör első ünnepe
Az őszi időszak legnagyobb és legfontosabb ünnepe a Szent Mihály-nap. S ahogy a régiek tették, az ünnepet mi is, akik a Waldorfhoz kapcsolódunk, nemcsak egyetlen napra fókuszáljuk, hanem több héten át tartó ünnepi időszakot élünk. Így tagoljuk az idő folyását, s általa éljük meg, hogy a tágabb mindenségnek részei vagyunk.
A gyermekek a Mihály időszakba úgy vonódnak be, hogy a tanítók már az iskolába lépéskor, tehát a tanév elején elkezdik a gyerekekkel együtt a természet változásait figyelni. Hogyan lesz a nyárutóból kora-ősz, hogyan változnak a színek?… A gyermekekkel együtt gyűjtik a terméseket, aki teheti, elmegy a betakarítás, a szüret alkalmaira, tehát mindaz, ami a természetben lejátszódik, átélhetővé válik a gyermekek számára.
3. Az ünnep küszöbe: a készület
Általában minden ünnepben egy hosszas készület van. Mind a tanítónak a belső készülete s belső átélése, hiszen enélkül – ha ezt ő magában nem építi fel – nem tudja megvalósítani az ünnepet.
Az ünnephez azután a külső dolgok, az ünnepet kísérő külső környezet összekészítése is hozzá tartozik, kezdve az iskolában megjelenő színektől, formáktól a termekben az évszakasztalon a Mihály-képig, vagy az ünnepi gyertya, ami csak ekkor, a kiemelt alkalmakon szokott elől lenni. Szent Mihály ünnepének napján pedig díszbe öltözik az iskola.
4. Szent Mihály ereje
A Mihály-időben ott van a kapcsolat azzal a lénnyel is, akiről ilyenkor gondolkodunk – tehát az égi szférák Mihályával, és eközben egymással is jelen van a kapcsolat, mert pl. segítünk egymásnak a nehéz próbák leküzdésében.
A Waldorf iskolákban nem egyetlen napot jelent a Szent Mihály-ünnep, hanem egy időszakot, melyen belül történik meg az ünnephez kapcsolódó bátorságpróba, a mérlegelés és mindegyik ünneprész valójában a mi belső folyamataink külső tükre. A sárkányaink (azaz megszelídítetlen erőink) legyőzéséhez, a fekete kő lesúlyozásához próbát kell kiállnunk. A sötétbe csak úgy tudunk bemenni, s a sötétséget csak úgy tudjuk legyőzni, ha próbát állunk ki, ami azután felvértez minket, hogy a sötétet kibírjuk, s elbírjunk vele. S ehhez szükséges számunkra Mihály ereje.
5. A győzedelmes harcos és a mérlegelő
Szent Mihály kétféleképpen jelenik meg a különböző ábrázolásokon: egyrészt, mint a sárkányt legyőző égi harcos, másrészt a kezében mérleget tartó arkangyal. Mindkét aspektusa nagyon fontos, és gyermeki szinten is átélhető üzenetet hordoz. Szent Mihály győzedelme a mitikus sárkány felett: jelképezi az ember belső küzdelmeit, harcát a félelem, szorongás, kétségbeesés „sárkányaival” szemben.
6. Bátorságpróba
Az ünnep a legtöbb iskolában két részből áll: bátorságpróba és mérlegelés. Ha a gyermek találkozik külső akadályokkal, ez belül, bensőjében felébreszti a bátorságot, s a későbbiekben, amikor belső akadályok jelennek meg, lesz majd bizalma és ereje, hogy azokkal is megküzdjön, hiszen előzőleg megannyi alkalommal átélte a győzelmet.
A bátorságpróba mikéntje életkorhoz kötött, különbözőképpen zajlik, s akár intézményenként is változhatnak a keretei. Alapjait tekintve azonos a cél: a természet-alkotta akadályok a sárkány elleni harc jelképei, az egyénenként vagy csoportosan bejárt útvonal egy erdőben-, vagy a kirándulás, ahol különböző akadályokat kell leküzdeni, azt segítik, hogy a gyermekek saját bátorságukat próbára téve átéljék az akadályok legyőzésének képességét, megéljék ennek érzését.
A gyermekek az életkoruknak megfelelően tudják átélni a Mihály-ünnepet. A tanító sosem mondja ki direkt módon, hogy ez a próba ebben meg ebben segít neked, s ez a kihívás pedig ezt meg azt benned megerősíti… Mert a gyermek az átélés által – mindaz, amit a próba során átél a fizikai testében, a gondolkodásában, érzéseiben – az segíti őt az ünnep megalapozásában.
Egy másik aspektusa a szabad térben, kint megélt erőpróbáknak, hogy a sokféle kihívás által – melyek legyőzését a gyermekek kifejezetten élvezik – fejlődik a mozgásuk, s a megélt mozgások után később, a teremben nagyobb nyugalomban tudnak majd helyben ülni az órák alatt. Előfordul, hogy a különféle próbák során egy-egy gyermek elsírja magát, s ilyenkor adódik a kérdés, vajon miért „ijesztgetik” a gyermekeket? Azonban a gyermeki lélek sajátossága, hogy benne él a kettősség fényről és árnyékról, benne teljesebb a valóság megélése, megtapasztalása, s pontosan ennek lesz nagy ereje, hogy szembe néznek ezekkel az árny-oldalakkal, s felébredő bátorságuk által le is győzik őket.
7. Mérlegelés
Ha a gyermekek kiállták a bátorság-próbákat, következik a mérlegelés. A mérleg egyik serpenyőjét nagy, fekete kő húzza le. A másik serpenyőben kicsi fehér kövek gyűlnek, melyeket a gyermekek bátorságuk jelképeként őriztek több napon át. A nagy próbák lecsengése után bátorsággal teli szívvel viszik a nagy mérleghez kicsi fehér köveiket, amit – ez iskolánként változik – vagy egész Mihály-időszakban csiszolgattak, fényesítettek jó cselekedeteikkel, vagy éppen a próba végén kaptak jutalmul. Ebben a mozdulatban benne van az, hogy a kis kővel önmagunkat is a mérleghez visszük, számba véve, hogy mennyi jócselekedetet tudtunk tenni. S ahogy a kis fehér kövek gyűlnek, közösen éljük át, hogy a mi együttes szándékunk tud csak erőt képviselni a nehézségek súlyával szemben.
8. Szülők az ünnepen
A szülők az ünnep során a fizikai és a lelki hátteret biztosítják. Segítenek a bátorságpróba előkészítésében, az óvodásoknak vagy a kisiskolásoknak megfőzik a „sárkánylevest”, s van, ahol maguk is részt vesznek a nagy mérlegelésben. Amíg a sötét utat végig járó, s a fényt követő gyermekükre várnak, Mihály-napi énekekkel, fohásszal keresik az erőt, mely felül kerekedik saját aggodalmukon és figyelmüket az ünnep erejére tereli.
A felnőtteknek ez az alkalom – belül megélve – egy számvetés, összegzése annak, hogy a legutóbbi időkben, vagy akár az év során meg tudtuk-e hozni a jó, megfelelő döntést egy-egy helyzetben.
Persze, hogy a szülő – mint mindenre, ami a Waldorf-pedagógia körül történik – kíváncsi, hogy hogyan is történik ez az ünnep, és kíváncsi a saját gyermekére, hogy hogyan is vesz részt az ünnepen a saját gyermeke. Csakhogy a tapasztalat az, hogy abban a pillanatban, ahogy a szülőt meglátja, másképp viselkedik az adott gyermek. Ez természetes, hiszen ha tudja, hogy apu, anyu, testvér ott van, másképp érzi magát…
9. A benső misztérium
Szép látni, hogy amikor a mérlegelésre indulnak, s kijönnek a teremből az osztályok, párokban – tehát egy 12.-es az elsőssel, abban a pillanatban, ahogy leülnek az aulába, teljes csend lesz. Felhangzik egy Mihály-meditáció, ami arról szól, hogy hogyan tudjuk elkezdeni és vállalni a következő évet úgy, hogy ne szorongjunk, ne féljünk, biztosak legyünk magunkban és biztosak abban, hogy sikerülni fog az előttünk álló időszakban helyt állni. Egyértelmű, hogy nemcsak a súly – hanem a gyermekek elhatározása, szándéka, és az, amit a kis kavicsba bele tesznek, bele gondolnak – tölti ki azt a várakozást, hogy megmozdul és átbillen ez a mérleg. És vagy megtörténik a mérleg átfordulása, vagy nem. Ha éppen egyensúlyba kerül, akkor jel lehet ez arra is, hogy tudatosan figyeljek belső „harcaimban” azokra a területekre, amikkel dolgom van. Küzdjek meg mindazzal, ami akadály az én-fejlődésemben.
Emberi kihívásunk, hogy a bennünk lévő és a világban lévő ellenerőket valahogy meg tudjuk fékezni, kordában tudjuk tartani. Mindegy, hogy ezek a súlyok mifélék – lehet szó akár az ösztönerőkről – a lényeg, hogy ezeket hogyan tudjuk nem legyőzni-, hanem föléjük kerekedni, és uralkodni valójában felettük.
Az ünnep nem egyéni, hanem mindig közösségi élmény. S valahol áldozat is. Hiszen feláldozok valamit a szükségleteimből, önmagamból, a saját igényeimből, és az én-től a mi-, a közösség felé fordulok.
REGGELI FOHÁSZ
Ó Michael!
Oltalmadba ajánlom magam.
Szívem minden erejével összekötöm magam
a Te küldetéseddel, hogy ez a nap tükröződjön
a Te sorsrendező akaratodban.
ESTI FOHÁSZ
A lenyugvó Napba helyezem gondjaimat.
Ragyogásában hordozza minden tettemet.
Fényben megújulva, Szeretettel megtisztulva,
Térjenek vissza hozzám, mint erősítő gondolatok,
Mint örömteljes áldozatból és akaratból született tettek.
Legutóbbi hozzászólások