Márton napi dalok

A dalokat Emich Csenge (4-10) énekelte fel
Szól a nóta halkan,
Éppen csak, hogy halljam,
Levegőben ide-oda
Kanyarog a dallam.
Utána, ha mennél,
Bizony nem is lelnéd,
Elvitte az esti szellő,
Akárcsak a pernyét.

Szól a nóta halkan

Ködbe burkolózik minden,
A föld sötétbe öltözik,
Mint a csillagok, ragyognak az égen,
Úgy ragyog lámpácskám a sötétben.

Ködbe burkolózik minden

Ködtől fátyolos a szemhatár,
Régen tovatűnt a forró nyár.
Szürke álom ül a tájon,
Lelkünk dideregve fényre vár.
Búsan tekereg az őszi szél,
Hosszú köpenyege földig ér.
Hajnal óta, minden útra,
Lassan szemereg az álmos dér.

Ködtől fátyolos a szemhatár

Erdő, erdő, de magos a teteje,
Jaj, de régen lehullott a levele.
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.
Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyába’
Rágondolt a régi első párjára.

Erdő, erdő, de magos a teteje

Este van már, késő este,
Pásztortüzek égnek messze
Messze, messze, más határon,
Az alföldi rónaságon.
Este van már, késő este,
Pásztortüzek égnek messze
Messze, messze, hideg szélben,
Márton-napi sötétségben.

Este van már, késő este

Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik.
Nincs az a szerelem,
Ami el nem múlik.
Rakd meg, babám rakd meg,
Lobogó tüzedet,
Hadd melegítsem meg,

Gyönge kezeimet.

Megrakják a tüzet

Szent Mártont hó és szél nyomán
Ló viszi, de vágtat ám
Szent Márton kedve jó vagyon
Meleg kabátja, hej nagyon :/
A hóban rongyos ember ül
Ruhája folt csak egyedül
„Segítsetek a nagy bajon
Mert végem lesz, ha megfagyok” :/
Szent Márton int a ló megáll
És csöndben áll a koldusnál
Szent Márton kardja gyorsan vág
Kabátja félbe tépve már :/
Szent Márton fél kabátot ad
A hála érte már fakad
De Márton gyorsan lóra száll
A másik féllel meg sem áll :/
Álmában jő egy tiszta fény
És lágyon kélő hang beszél
„ Amit te tettél jó lovag
A hálám érte elfogadd :/
_____
Szent Márton űzi szél fiát
  Porzik a hó a ló nyomán.
  A téli éjen vágtat át,
II:Kabátja meleg burkot ád.:II
   A hóban rongyos koldus ül,
   Didergőn, fázva, egyedül.
   Ó nézz le rám, Te jó lovag,
II:Mert fáradt testem összefagy.:II
    Szent Márton int,  a ló megáll
    És ott terem a koldusnál
    Egy fényes kardot ránt elő
II: Kabátját félbevágja ő.:II
  A koldus arca felderül
  Öreg szemében hála ül.
  De Márton gyorsan lóra száll,
II:A másik féllel meg sem áll.:II
  Álmában jő egy tiszta fény
  És lágyan kélő hang beszél
  Amit tettél ma jó lovag
II:A hálám érte elfogadd!:II

Szent Mártont hó és szél nyomán

Rózsa szirma harmatos,
Az én szívem bánatos,
Sárgul az erdő,
Gomolyog a felhő.
Őszi ködbe öltözött,
Bólogató fák között,
Hull a levél is,
Didereg a szél is.
Hervadásban járok én,
Hej, de mégis várok én,
Új kacagásra:
Virágfakadásra.

Rózsa szirma harmatos

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé.
Lábán van a csizmája, lagosszárú kis csizma;
Rásütött a hajnalcsillag sugára.
Amerre mégy, édes rózsám, kivánom,
Hogy előtted a rét is piros rózsává váljon,
A zöld fű is édes előtted almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen!

Megyen már a hajnalcsillag lefelé

Bujdosik az árvamadár,
Egyik ágról másikra száll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogyne bujdokolna szegény.
Látod, milyen ködös idő?
Látod, hogy esik az eső?
Lám, én azért fölkereslek,
Mert én igazán szeretlek.

Bujdosik az árvamadár

Kis utcánkban lámpácskák
Mint a csillagok az égen,
Pirosan, zölden, kéken
Gyere Márton nézd meg
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a virágok a réten,
Pirosan, zölden, kéken
Gyere Márton nézd meg
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a festékek a képen,
Pirosan, zölden, kéken
Gyere Márton nézd meg

Kis utcánkban lámpácskák

Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:
Én Istenem, adjál szállást,
Már meguntam a bujdosást,
A bujdosást, a járkálást,
Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát
Küldje hozzánk szent angyalát
Bátorítsa szívünk álmát
Adjon Isten jóéjszakát.

Erdő mellett estvéledtem