Ádvent angyalai

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

A Michael-ünneptől (szeptember 29.) a karácsonyig tartó időszak a belső megpróbáltatások ideje. Ebben az időszakban egyre inkább fogy a Nap világító fénye, és növekednek a sötétség erői. Ez az ellenerők által való megkísértés ideje!

Az ellenerők az advent alatt különösen nagy erővel igyekeznek az emberhez férkőzni. Az embernek ekkor meg kell erősítenie az erkölcsi-szellemi erőit! Ugyanakkor óriási lehetőség az advent időszaka az előrelépésre és fejlődésre. Az ember bizonyos erkölcsi tulajdonságokat fejleszthet ki magában. Advent négy hetében négyféle kísértés éri az embert, és ezekkel szemben négyféle morális képességet kell megerősítenie magában.

Az ellenerők advent első hetében különösen az ember fizikai testét környékezik meg. Meg akarják téveszteni az ember érzékelését; hogy megrontsák az ember és a világ helyes viszonyát. Ha a kísértés sikeres, ez az emberekben kétségbeeséshez vezet.

Az első kísértés elhárítására alkalmas az igazságosság erénye. Az igazságosság mint kozmikus törvény a karmában jut kifejezésre. A karma pedig a sorssá vált tett. Kezdetben csak kollektív karma létezett. Az egyéni karma megjelenése egybeesik az ember felegyenesedésével! A felegyenesedés által az ember vízszintes lényből függőleges lény lett. Gerince már nem párhuzamos a földdel, hanem merőleges arra; az ember így vált közvetítővé ég és föld között. A felegyenesedés nélkül nem jött volna létre az öntudat, az önállóság és az egyéni karma.

Ami egyetemes szinten a karma, az egyéni szinten az igazságosság. Igazságos csak az lehet, aki bizonyos igazságok birtokában van. Az igazság pedig a helyes megismerés gyermeke.

Az ellenerők leginkább az éteri testet környékezik meg. Olyan hajlamokat keresnek benne, amelyek a vágyak önző, mértéktelen megnövekedéséhez vezetnek. Ezen a héten a mértékletesség az ember fegyvere. Mértékletesnek kell lenni az étkezésben, a gondolkodásban, a tévézésben és a beszédben.

Az ellenerők megpróbálnak a beszéden keresztül megnyilvánulni. Így jöhet létre a hazudozás, a rágalmazás, a durva beszéd és a haszontalan fecsegés. Nagyon ajánlatos ezen a héten többszöri szóböjtöt tartani!

Ki kell terjeszteni a tudatosságot a beszédre is. Így születik a megfontoltság erénye. Ilyenkor az ember először gondolkodik, aztán beszél.

Az ellenerők elsősorban az asztrális testre hatnak: félelmet és aggodalmat akarnak ébreszteni. Az ember úgy érezheti, hogy elveszíti lelki egyensúlyát. Mintha a lélek három ereje vadállatokká akarna változni, akik azzal fenyegetik a tulajdonost, hogy rárohannak és elnyelik.

A lélek három vetületét meg kell szelidíteni! Az embernek bátorságra van szüksége, hogy szembeszálljon ezekkel a kaotikus erőkkel. A bátorság lényege, hogy semmilyen helyzetben ne veszítsük el önmagunkat.A három lelkierő (akarat, érzelem, gondolat) szétválása félelemmel tölti el az embert. A három lelkierő egyensúlyba hozatala pedig bátorságot szül!

A téli napfordulót közvetlenül megelőző időben az ember a szellemi világ küszöbéhez érkezik. Lehetősége nyílik új szellemi bölcsességek felvételére. Ezt próbálják az ellenerők meggátolni.

Ahrimán => Minden erejével azon fáradozik, hogy az ember ne tudja kihasználni a megnövekedett szellemi lehetőségeket.

Lucifer => Be akarja engedni az embert a szellemi világba, de a küszöb őrének megkerülésével.

Ha az ember a küszöb őrével való találkozás nélkül lép be a szellemi világba, akkor egyik tévedésből a másikba eshet. Az emberrel a küszöb őrei itatják ki szellemvilágba való belépésnél a “felejtés poharát”, és visszajövetelnél az “emlékezés poharát”.

“Felejtés pohara” => Az ember felejtse el a földi logikát, hogy az ne torzítsa a szellemvilágban megszerzett bölcsességét.

“Emlékezés pohara” => Az ember a földi világba való visszatérés után is emlékezzen az “égben” kapott bölcsességekre.

Advent negyedik hetében tehát a legfontosabb a szellemi bölcsesség megszerzése és megtartása.

Azoknak a kísértéseknek, amelyek az embert érik advent heteiben, megtaláljuk az ősképét Jézus Krisztus három megkísértésének történetében. Ha megvizsgáljuk Jézus megkísértésének eseményeit, jobban fel tudunk készülni az adventi történésekre.

A kísértő a következő szavakkal fordult Krisztushoz a hosszú böjt végén: “Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré!”

Jézusnak a fizikai test vágyai kielégítése végett kellett volna a szó mágikus erejét kihasználni, de ő lemondott erről!

A mai törekvő számára is nagy a kísértés, hogy az út során kifejlődő szellemi erőket önző módon arra használja, hogy a természeten és embertársain uralkodjék. Krisztusból kell erőt merítenünk, hogy legyőzzük az első kísértést, hiszen ő ezt már rég legyőzte. Így válaszolt a kísértőnek: “Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából jön.”

A kísértő arra akarja rávenni Krisztust, hogy vesse le magát egy templom tetejéről, hisz úgysem eshet baja.

Ennek a tettnek nem az emberiség szolgálata nevében kellett volna megtörténnie, hanem pusztán csak öncélból.

Üzenet a mai ember számára: Az isteni hatalmat, ami vezet, ne állítsd saját önkényed szolgálatába. Az embernek nincs joga “tesztelni” az Istent; Isten nem kívánságteljesítő automata.

Ilyen kísértések esetén merítsünk erőt Krisztusból, aki győzelmet aratott a második kísértés felett is. Így válaszolt a kísértőnek: “Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”

A kísértő világi hatalmat és világi dicsőséget ígér Krisztusnak, ha ő leborulva imádja a kísértőt.

Sok ember eladja a lelkét az ellenerőknek, hogy cserébe világi hatalmat és dicsőséget kapjon. A mai korban nagyon nehéz “a világban élni, de nem a világból” alapelvet megvalósítani. Nem lehet az ellenerőket szolgálni átmeneti boldogulás végett!

Ilyen kísértések esetén forduljunk Krisztushoz, aki a harmadik kísértés legyőzésekor így szólt: “Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Ha a tanítvány legyőzte a három kísértést, akkor beléphet a magasabb megismerés templomába. Itt esküt kell tennie, hogy a megszerzett szellemi tudását az emberiség szolgálatába állítja.

Az evangéliumok alapján a pusztába való megkísértés után a kánai menyegző következik Galileában, ahol a víz édes borrá (így hívták a szőlőlevet) változik.

A víz az asztráltestet jelképezi, az édes bor pedig a manaszt. A természetben a Nap-erők hatására lesz a vízből szőlőlé. Ugyanígy a bennünk lévő Nap-erők (Krisztus-Impulzus) segítségével alakul át az asztrális test manasszá. A manasz segítségével léphet be az ember a magasabb világokba, és kaphat olyan igazságokat, amelyek szabaddá teszik.

Advent négy hetének tudatos és helyes átélése vezet el oda, hogy megszülessen bennünk karácsonykor a magasabb ÉN, a fénylő Szellemi Nap: KRISZTUS!