A gondolkodás igazi gyakorlása feltételezi a helyes hozzáállást és a gondolkodáshoz való megfelelő érzést. Hogyan érhető el a gondolkodáshoz való helyes hozzáállás? Aki azt hiszi, hogy a gondolkodás pusztán a fejében vagy a lelkében zajló tevékenység, annak nem lehet megfelelő érzése a gondolkodáshoz. Aki ezt az elképzelést táplálja, azt egy hamis érzés állandóan el fogja téríteni attól, hogy a gondolkodás helyes szokásaira törekedjen, és hogy a gondolkodásával szemben a szükséges követelményeket támassza. Aki el akarja sajátítani a gondolkodáshoz való helyes érzést, annak azt kell mondania magának: „Ha gondolatokat tudok megfogalmazni a dolgokról, és megtanulom megérteni őket a gondolkodás révén, akkor ezeknek a dolgoknak maguknak először is tartalmazniuk kell ezeket a gondolatokat. A dolgoknak e gondolatok szerint kell felépülniük, és csak azért tudom ezeket a gondolatokat a dolgokból kivonni, mert ez így van”.
Elképzelhető, hogy ezt a rajtunk kívül és körülöttünk lévő világot ugyanúgy tekinthetjük, mint egy órát. Az emberi szervezet és az óra közötti összehasonlítást gyakran használják, de akik ezt teszik, gyakran megfeledkeznek a legfontosabb pontról. Elfelejtik az órásmestert. Világosan szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a kerekek nem maguktól egyesültek és illeszkedtek egymáshoz, és így „járatták” az órát, hanem először volt az órásmester, aki az óra különböző részeit összerakta. Az órásmesterről soha nem szabad megfeledkezni. Az óra gondolatok révén jött létre. A gondolatok mintegy beleáramlottak az órába, a dologba.
A természet műveit és jelenségeit is hasonló módon kell szemlélni. Az emberi alkotásoknál könnyű ezt magunk elé képzelni, de a természet műveinél ez nem megy ilyen könnyen. Pedig ezek is szellemi tevékenységek eredményei, és mögöttük szellemi lények állnak. Így amikor az ember a dolgokról gondolkodik, csak azt gondolja újra, ami már bennük van. Az a meggyőződés, hogy a világot a gondolkodás teremtette és még mindig szüntelenül ilyen módon teremtik, az a meggyőződés, amely egyedül képes megtermékenyíteni a gondolkodás tényleges belső gyakorlatát.
Forrás: B: Rudolf Steiner – GA 108 – Gyakorlati képzés a gondolkodásban – Carlsruhe, 1909. január 18.