Az interjú témakörei
I. ÉLETÚT KÉRDÉSEK (1-6)  
II. A COVID-IDŐSZAK HATÁSAI A JELENÜNKRE (7-11) 
III. SEGÍTS MAGADON, HOGY SEGÍTHESS A GYERMEKEDNEK (12-14)
I. Életút kérdések
1. Antropozófia vagy Waldorf? Mi volt előbb az életedben?

Kicsit olyan ez a történet, mint a tyúk és a tojás, egyik átfolyik a másikba. Van egy konkrét élményem: 1997-ben egy ismerősömnek segítettem költözni. Mikor mindent kipakolt, a kocsijában maradt egy könyv, amit fogott és átadott nekem azzal, hogy „Figyelj, ez neked jó lesz!” Ez a könyv Rudolf Steinertől, A szabadság filozófiája volt. Illedelmesen megköszöntem, hazavittem s otthon még aznap este kinyitottam. Hihetetlen élmény volt, hogy bár magyarul vannak benne a szavak, milyen döbbenetes szellemi sűrűségű a szöveg. Semmit nem értettem meg belőle, félre is tettem a könyvet. 29 éves voltam ekkor. Ez volt a legelső impulzus, az első alkalom, hogy Rudolf Steiner nevével találkoztam. A könyv története úgy folytatódott, hogy abban az évben elmentem Amerikába, ahol kint volt a későbbi feleségem, Kati (Orza Katalin zongoraművész), és kérte, hogy vigyek neki olvasnivalót. Egy mozdulattal beraktam A szabadság filozófiáját, így ez az impulzus kijutott Amerikába. Kati a egyetemen tanult és tanított, s emellett egy könyvtárban dolgozott, s őt is hasonlóan „sokkolta” A szabadság filozófiája Nem hagyta ennyiben, szétnézett a könyvtárban, ahol több polcsoron sorakoztak a Rudolf Steiner könyvek angolul. Elkezdte leszedegetni, többet el is olvasott, s úgy jött haza Amerikából, hogy ez a szellemiség már átjárta őt. Aztán megszületett a fiunk, Mátyás, s amikor elért az óvodás korba, nem volt kérdés, hogy Waldorfba szeretnénk őt adni. Megvolt a bizonyosság, hogy a gyerekünknek erre van szüksége. A lányunk négy évvel később ugyanezt a kört futotta – tehát Waldorf óvoda, majd iskola –  mert evidenciává vált, hogy a gyerekeinket a Waldorf-pedagógia szellemében szeretnénk nevelni, mert megtapasztaltuk minden előnyét, pozitívumát, s minél inkább megéltük és benne voltunk, annál inkább megerősödtünk.

A Waldorf szülőségben az a csodálatos, hogy valójában együtt fejlődünk a gyerekeinkkel már az óvodától, majd aztán iskolás korban a szülői esteken, a megélt ünnepeken. Nálunk tehát ez egy összenövés, belenövés volt az antropozófiába és Waldorfba, utóbbiba immáron 17 éve. Mindenkinek, akinek gyermeke van, legyen barát, ismerős vagy páciens, szívesen beszélek a Waldorf pedagógiáról, mert számomra a Waldorf egy csoda.  

2. Mielőtt antropozófiával foglalkoztál, előtte is holisztikus szemléletű voltál?

Igen, ez is egy külön történet. 12 éves koromban Sepsiszentgyörgyön Jancsó Dezső biológiatanár osztályfőnököm volt az első nagy inspirátorom. Nagyon megszerettette velünk a biológiát, segített látni, hogy milyen összetett világ van a felszín mögött, milyen bonyolult és teljes egy növény, egy állat lénye vagy az emberi test. Mondhatom ővele voltak az első goethei természet-megfigyeléseim. Mai napig emlékszem a pillanatra, amikor 6-os koromban – békaboncolás közben – eldöntöttem, hogy orvos leszek. Nagyon sokáig a sebészet vonzott, aztán rálátásom lett a hierarchikus rendszerre, ami egy kórházban vagy klinikán van. Ez a természetemmel ellentétes volt, akárcsak a rám váró hétvégi ügyeletek sokasága. Nekem a szabadság mindennél fontosabb volt, ezért inkább úgy döntöttem, inkább leszek majd szájsebész. Ezek után a második inspirátor az életemben Dr. Kelemen Pál főorvos volt, aki a MÁV-kórházban dolgozott. Harmadéves koromban felkerestem, hogy szeretnék bejárni hozzá a szakmát tanulni, mert éreztem, hogy az egyetemen kevés lesz a gyakorlat. Nagy szerencsém volt, mert egyrészt kitűnő szájsebész, másrészt ő volt a magyarországi első hipnodonták egyike – hipnodonta az a fogorvos, aki hipnózisban is kezel. Szemem láttára húzott hipnózisban fogat, végzett műtéteket érzéstelenítés nélkül, vagy gyógyított meg pánikbetegeket. Én egy matematika-fizika gimnáziumban végeztem, a Mikó (Székely Mikó Kollégium) az én időmben erősen reál iskola volt, édesapám mérnök-közgazdász, tehát volt magyarázata annak, hogy egy kis kockafej vált belőlem. Aztán ott, a MÁV-rendelőben egy szempillantás alatt leomlott bennem ez a racionális világkép, amikor a szemem láttára történtek olyan dolgok, amelyekre nem volt magyarázatom:  az orvos csak beszél a pácienssel és nem fáj neki a foghúzás.. Nem volt kérdés, rögtön elhatároztam, hogy ezt meg szeretném tanulni. Így az egyetem utolsó évében beiratkoztam az egyéves hipnodonta képzésre Daubner Béla-vezette Integratív Hipnoterápiás Egyesületbe. Így, az ötödév végén, egyidőben kaptam mega fogorvosi és a hipnodonta diplomámat, s ezzel kezdtem el az orvosi pályafutásomat.

3. Polcodon A szabadság filozófiája, közös tapasztalatok a feleségeddel antropozófiai olvasmányokban – hogy jött a képbe a homeopátia és az antropozófus fogászat? Hogyan folytatódott az utad?

1998-ban végeztem az egyetemen. Első munkahelyem a Haris Fogászat, ahol azóta is dolgozom. A főnököm, Dr. Szilágyi Zsolt az antropozófiával foglalkozó orvos volt, aki akkor már  euritmiázott, és a pácienseinél is használta a gyógyeuritmiát. Ő kezdett nekem erről beszélni, de igazából még egy kicsit fátyolszerű volt ez az egész körülöttem, ott volt az impulzus, de még nem jutott el mélyen hozzám. Dr. Szilágyi Zsolt – akihez a Jóisten odavezérelt, hogy a Haris Fogászatba kerültem – lett a harmadik inspirátorom. Nem sok magánrendelőben adtak volna lehetőséget egy fiatal fogorvosnak, hogy hipnózisban kezelhessen, én megkaptam ehhez a szabadságot. Másfelől a főnököm antropozófus lénye megágyazta a későbbi utamat.

Négy évvel később azután szembe jött velem a homeopátia. Egy saját élményt követően (a parlagfű allergiám javult a homeopátiától) elkezdtem tanulni a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületben, és egyből ki is próbáltam a pácienseimen. Meggyőző tapasztalataim voltak! Azóta is mondom, hogy ha bárki kételkedik, jöjjön el egy fogászati rendelésre és nézze meg, hogy milyen csodát tud tenni a fogászati kezelések alkalmával az Arnica, a Hypericum, és a többi homeopátiás gyógyszer. A homeopátia iránti lelkesedésem olyan erős volt, hogy született egy ötletem, hogy a gyerekoltások kivezetésének mintájára – tudjuk, hogy a homeopata gyerekorvosok oltás után a mellékhatások enyhítésére ún. oltáskivezetést alkalmaznak – kivezessük az általunk tucatszámra használt érzéstelenítőket. Találtam egy gyógyszerészt, elvittem hozzá az összes érzéstelenítőt, amit használunk, ő ezekből pedig potenciált szereket készített. Tulajdonképpen attól a perctől kezdve a pácienseink automatikusan kapják a kivezetőszert. Ennek nagyon látványos eredménye lett: kevesebb az érzéstelenítők okozta mellékhatás (pl. szívdobogás, kézremegés, légszomj, ájulás stb.). Erről később egy tudományos felmérést is készítettem és 2004-ben bemutattam egy Fogászati Homeopátiás Kongresszus keretén belül. A homeopátia mellett tanultam cranio-sacrális terápiát, illetve megismerkedtem a hirudoterápiával, az orvosi piócákkal való gyógyítással.

A rendelőben aztán egyre inkább éreztem, hogy mint orvos is dolgom van az antropozófiával. Így amikor Dr. Szőke Henrik vezetésével 2009-ben elindult az első 3 éves magyarországi antropozófus orvos- és terapeutaképzés Solymáron, jelentkeztem rá.

Az antropozófus orvosképzés 2. évében jött a hír, hogy Németországban elindul az első antropozófus fogorvosképzés. Így három éven át kijártam Németországba kifejezetten antropozófus fogászatot tanulni. Ott a tudás mellett külön nagy élmény volt megismerkedni európai és Európán kívüli antropozófus fogorvosokkal. Ennek a folytatása az volt, hogy 2016-ban megszerveztem Budapesten a 3. Nemzetközi Antropozófus Fogászati Kongresszust, ahol Tajvantól- Chiléig, Izraelből és sok-sok európai országból jöttek előadók és hallgatók. Ez egy rendkívül sikeres kongresszus volt, azóta is emlegetik a kollégák, s így Magyarország bekerült az  antropozófus fogászat nemzetközi vérkeringésébe.

Az antropozófiával párhuzamosan köszönt rám a fogelemzés módszere: fogak és szervek kapcsolatának a megértése, amit a kínaiak már több ezer éve leírtak. Minden fognak megvan emellett a lelki témája. A fogazat tükre a jelenlegi életünknek, a múltunknak és a feladatainknak.

4. A kezelések során folyamatosan használod a széleskörű tudásod oda illő szegmensét?

Igen, mindig is gyakorlati ember voltam, ha elmegyek bármilyen tanfolyamra, akkor utána már viszem magammal az újonnan tanultakat a következő hét hétfőjén a rendelésekre. Minden, amivel eddig találkoztam, beépült a terápiás palettámba.

5. Amikor valaki belép a ti gyertyafényes rendelőtökbe, biztosan megnyugszik.

Minap egy kislány a flow-form csobogó mellett kérdezte, hogy anya, ez miért van itt? Az anyukája mondta, hogy azért, mert csobog a hangja, kellemes, szép,  megnyugtatja az embereket. De miért kell megnyugodniuk? Mert sokan félnek a fogászaton. És valóban, nálatok olyan nyugodt és puha a környezet, segít abban, hogy elengedetté váljon, aki várakozik. Azt is meg kell, hogy említsem, hogy hatalmas az előjegyzési listád, tehát nagyon szeretnek oda járni az emberek. 

Igen, erről sokat tudnék mesélni, hogy mennyi kis apróságon múlik, ahogy a páciens feszültségét, szorongását, egyáltalán azt a kiszolgáltatott helyzetet, amit egy fogászati székbe való beülés jelent, oldani lehet. Mint külső előadó, 15 éve a Semmelweis Egyetemen a Magatartástudományi Intézetben orvosi pszichológia tantárgyból a medikusoknak előadok arról, hogy a fogászatban melyek azok a módszerek, amelyekkel az emberek szorongását csökkenteni lehet. De fontos odafigyelni a kezelések időpontjának a kiválasztásánál a Holdfázisokra is.

6. Ha egy mondatban kellene összefoglalni, hogy mit adott hozzá az antropozófus orvoslás a szemléletedhez, mit mondanál?

Egy mondatba összesűrítve a válaszom: a megértést és az öniskolázást. Nagyon sok mindent használtam az antropozófia előtt, de amit az antropozófia pluszként adott, az az ember megértése: a hármas-, illetve a négyes felosztása az embernek,  a lénytagok léte és viszonya, kapcsolódása egymáshoz. Ennek ismeretében könnyebb gyógyszert, terápiát választani a pácienseknek. A másik plusz az önismeret, az öniskolázási út. Egyik általam ismert terápia sem hordozza olyan mélyen a gyógyító felelősségét abban, hogy önmagát is fejlessze, mint az antropozófus orvoslás. Így az én emberi minőségem – nem a gyógyítói, hanem az emberi minőségem – is jobb lett az antropozófiától. Ez pedig nemcsak annyiból áll, hogy megcsinálok egy mellékgyakorlatsort és kész, pipa, hanem egy egész életre szól. Vannak buktatók, visszaesések, az ember abbahagyja, újrakezdi, találkozunk az árnyékainkkal is. Ezt az öniskolázást, önismeretet, önfejlesztési utat az antropozófia hozta el az életembe, s ezek által sokat változtam.

II. A Covid-időszak hatásai a jelenünkre
7. Hogy látod, merre változik a jelenünk? Miben tudod segíteni a pácienseidet, hogy a középúton maradjanak, ami a stabilitás állapota, se túl fönt-, se túl mélyen? 

Abban mind egyet értünk, hogy az a világ, amit most megélünk, az emberiség történetében még soha nem volt, és nagyon lehet érezni, hogyha az ember eltávolodik a hétköznapoktól és kicsit fölülről nézi, hogy mi zajlik, azt látja, hogy egy kemény harc van az ún. „ellenerők” és a krisztusi erők között.

Soha nem próbálták ennyire a matériába behúzni az embert, legyengíteni az ember énjét, mint ahogy most, napjainkban történik. Egyszerűen döbbenet szembesülni ezzel. Elég a két éves Covid-történetre gondolni, vagy a háborúra, ami itt van mellettünk. Soha nem volt ekkora felelőssége az embernek, a tudatos embernek, hogy amit tudunk, az ne egy elméleti tudás legyen, hanem behozzuk a mindennapjainkba és valóságos megéléssé váljon. Az antropozófia az egyik legnagyobb lehetőség személyesen és az emberiség szintjén is, hogy e hatásokkal szemben megvédjük magunkat. És nemcsak hogy megvédjük, hanem megerősödjünk. Mert gyakorlatilag mindnyájunknak minden lehetősége meg van arra, hogy fölülemelkedjünk e világ összes borzalmán és sötétségén.

A kulcsszó a félelem. Figyelem most már bő két éve, hogy a félelem-motívum mennyire erősen átjárja a közhangulatot, s erre jön a politika, a média, sajnos az orvosok egy része is. Ha egy mondatot kellene mondjak mindenkinek, az lenne, amiről amúgy beszélek is folyamatosan, hogy ne féljenek. A félelmet nem szabad beengedni. Ha a materiális szint felől közelítek, még ott is bizonyítják a kutatások, hogy az immunrendszer hány százaléka romlik, ha az ember fél, szorong, nem beszélve arról, hogy elveszi a szabadságunkat a félelem, a gondolkodás szabadságát, a tetteink szabadságát. Tehát a félelem-nélküliség kellene, hogy mindenekelőtt ott legyen a szemünk előtt.

8. Mit tegyünk, hogy ne féljünk? Mit érdemes mondani, hogy a félelmet fölülírd, távol tartsad a beengedés helyett?

Igen, az nem visz sehová, sőt, ront az állapoton, ha azt mantrázom, hogy „Nem félek, nem félek!” Érdemes kerülni a „nem” szót, hisz az agyunk nem tudja értelmezni, s a mögötte levő szó lesz parancs az elmémnek. Az első lépés, hogy tudatosan nem kapcsolom be a TV-t, nem nézem a neten és az újságokban a híreket, tudósításokat. Döbbenetes, hogy az egyszerű időjárásjelzés is már úgy hangzik, mintha világvége érkezne: „Borzasztó mínuszok jönnek, farkasordító hideg közeleg”, miközben csupán -2 fok lesz, vagy: „Hatalmas zápor fog lecsapni Magyarországra!” Ez olyan, mintha az embert sürgetnék, hogy jön a veszély, és meneküljön a bunkerébe. Ezeket a hatásokat teljesen egyszerű lekapcsolni azzal, hogy eldöntöm: márpedig  tudatosan nem nézek híreket. Azt tapasztalom, hogy ami fontos, úgyis eljut hozzám.

9. Vagyis fölállítok egészséges határokat a kívülről áramló információk felé és megválogatom, mit hallgatok, olvasok, nézek?  

Igen, beteszek egy erős szűrőt, s ez nagyon nagy védelem már önmagában is. A másik, hogy olyan emberekkel kapcsolódom, akik hasonló gondolkodásúak. Ilyen szempontból egy Waldorfos közösség jó alap tud lenni. Persze itt is mindnyájan másmilyenek vagyunk, színes a Waldorfos társaság, mégis mindenképp túlsúlyban vannak, akik tudatosan élik a napjaikat. És amivel kezdenem kellett volna, hogy úgy tudom önmagam erősíteni, ha

          igyekszem ritmus szerint élni,

          behozom a mindennapi elcsendesedés rítusát

          rendszeresen olvasok szellemi tartalmú könyveket, írásokat

           énerősítő gyakorlatokat végzek

          este visszatekintek a napra

Vannak tehát egyszerű technikák, amiket csak el kell kezdeni gyakorolni, mert ez fokozatosan olyan erővé fog nőni, amiben aztán föl se merül, hogy elkezdjek félni.

A másik a hit: ha a hitemet megerősítem önmagamban és abban, hogy van egy sorsom. Az biztos, hogy mind meg fogunk halni majd egytől-egyig, és a sorsunkba nem láthatunk bele. Lehet, hogy egy adott betegségben kell, hogy elmenjek, és lehet, hogy élek 100 évig, majd a fejemre esik egy fél tégla… Nem lehet elmenekülni a sorsunk elől. Van, aki tényleg belehalt a Covid-ba és nagyon sokan vannak, akik háromszor túlélték. Mindannyiunk életében rengeteg példa van, ám ha arra hivatkozom, hogy tudok valakiről, aki Covidban meghalt, akkor magam elől zárom el az én-fejlődés, kiteljesedés útját azzal, hogy rettegek és ebbe beleragadok.

10. Az előadásod, témád hogyan függ össze a Waldorf Szülők Konferenciájának hívószavaival: “Jövőképünk, megtartó erőink”? 

Nekünk, orvosoknak a jelen helyzetben kitüntetett a felelősségünk. Nemcsak gyógyítunk, hanem példát is kell, hogy mutassunk. Ugyanakkor nyitottak és elfogadóak kell legyünk minden ember- és sorstársunk felé ebben a megosztott, feje tetejére állott világban, ahol az emberi értékek, a hagyományok, a tiszta és józan gondolkodás napi szinten szőnyegbombázás alatt van. Tele vagyunk mindannyian megválaszolatlan kérdésekkel, amelyekre tőlünk várják a választ. Mi a megoldás itt?

Ahhoz, hogy gyógyíthassunk, világosan fel kell állítanunk a diagnózist. Az elmúlt hetekben több antropozófus és homeopata kollégámmal, gyermekorvosokkal, terapeutákkal és pedagógusokkal beszélgettem. Szükségem van minél szélesebb spektrumra, hogy ne csak az én sajátságosan védett, mondhatom zárt körű pácienseimmel kapcsolatos tapasztalataimról beszéljek. Szeretnék látleletet adni az előadásban, hogy az elmúlt két év milyen változásokat hozott a fizikai és az összes felsőbb lénytagi szinten a mindennapjainkban a gyerekeinknél és a felnőtteknél egyaránt.  Állítsunk fel diagnózist, hogy hol vagyunk most, mert hogyha nem látjuk tisztán a jelent, akkor a jövőről se tudunk megbízhatóan beszélni.

11. Mi az, amit kiemelnél az eltelt időszakból?

Nagyon érdekes tapasztalataim voltak, most csak egyet említenék. Két éve, amikor indult ez az egész felfordulás, nekünk is be kellett zárni a rendelőt, pontosabban csak foghúzás miatt lehettünk volna nyitva. Mivel mi preventív-, illetve fogmegmentő szemléletűek vagyunk, előfordul, hogy heteken át nem húzunk fogat. Így nem volt értelme a nyitvatartásnak. Így azon találtam magam, hogy munkanélküli vagyok. Három hét után fölkérést kaptam a Fővárosi Önkormányzattól, hogy budapesti hajléktalan szállókon a lakókat és a velük dolgozó szociális munkásokat Covidra szűrjem. A két év alatt 17 ezer embert teszteltünk, ebből 11 ezret jómagam, a többit néhány segítő kollégáim. Döbbenetes volt szembesülni azzal, hogy a hajléktalan emberek közt 4300 eset után jött az első pozitív eredmény. Holott mindenki arra számított, hogy szegény hajléktalanok, krónikus betegségektől a hiányos táplálkozásig rengeteg bajjal – nem kell részletezni – hogy ott aratni fog a Covid, és nem így. lett. Sőt! És akkor ez miért? Úgyhogy ezek nagyon érdekes tapasztalások voltak, s utána is, amikor már volt több eset, az országos nagy átlag töredékét hozták a hajléktalanok. Vajon akkor mi van emögött? Még a BBC is megkeresett, hogy ennek az okairól beszéljünk.

Visszakanyarodva a jelenbe: most van egy átmeneti csend, de – és én bár született optimista ember vagyok, de minden optimizmusom ellenére sajnos – úgy gondolom, hogy ennek a történetnek nincs vége. Lehet, hogy más néven, de mind a vírus, mind az oltás, és ennek a pressziója újra meg fog jelenni valamikor.

III. Segíts magadon, hogy segíthess a gyermekednek 
12. Hogyan készüljünk föl erre, és ha vannak, akkor mik a lehetséges eszközeink?

Az előadásom másik része erről szól majd, hogy mit tudunk tenni és hogyan tudunk a gyerekeinken segíteni. Mert értelemszerűen, ha mi felnőttek nem vagyunk rendben, akkor a gyermekeink sem lesznek rendben. Mit kell tennünk, hogy a félelemből, ami körülöttünk a levegőbe szóródik, ne szippantsunk? Ez nem újdonság: ismernünk kell az eszközeinket, hogy megerősödjünk. Ez lesz egy jelentős része az előadásomnak. Ugyanakkor nem tudok kilépni a cipőmből, hogy fogorvos vagyok, és úgy gondolom, jó lehetőség lesz ez arra is, hogy széles körben pár olyan dologról beszéljek, amit korábban említettem, pl. a fogelemzés, a fogak szimbolikája. Gondolok arra, hogy a fogorvos, fogszabályozó kollégák milyen buzgalommal húzzák ki a 4-es fogakat, hogy helyet teremtsenek a torlódott fogívben, miközben nem tudnak arról, hogy az első kisörlők az akarat fogai. Milyen alternatívák vannak, hogy ezt másképp megoldjuk? Tehát kicsit a fogazati témákba is el fogok kalandozni, mert úgy gondolom, minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy az emberek, a szülőtársak – hiszen többnyire szülőtársak lesznek a teremben – tudatosabbak, felvilágosultabbak legyenek. Csipetnyit a prevencióról is beszélni fogok, ami érdekes a kisgyerekeseknek is, hogy az antropozófia mit nyújt, mennyire hasznos egy Waldorf óvodában és az iskola első éveiben, hogy a kicsik kézműveskednek, horgolnak, kötnek, körmöcskéznek, mert ezek a fogfejlődésre is visszahatnak. Tehát szeretnék szakmai szempontból is egy-két morzsát elszórni, mert úgy gondolom, hogy akár veterán Waldorf szülőként is igen hasznos, ha van egy kis rálátásunk erre.

13. Dentozófia és rend

A fogászati témát hajlamosak vagyunk banalitásként kezelni. A Dentozófia könyvben csodálkoztam rá, hogy mi mindenre kihat a fogak állapota, hogy akár fizikai szinten a tartáshibák, illetve a magatartási problémák is oldódnak azzal párhuzamosan, ahogy a fogak megtalálják a helyüket.

Igen, és itt elérkeztünk a másik kulcsszóhoz, ami a rend. Minél inkább rend van bennünk, gyakorlatilag annál védettebbek vagyunk a külvilág hatásaival szemben és ennek a rendnek része, hogy a fogaim is rendben vannak. A Dentozófia erre a legerősebb bizonyíték, hogy ezzel a természetes fogszabályozással nemcsak a fogaim rendeződnek, hanem a jellem, az Én is. Szilágyi Zsolt kollégám 4 éve dolgozik dentozófusként, és nagy tapasztalata van már ezen a téren. Rendszeresen megdöbbennek a szülők, hogy azáltal, hogy a gyermekeik éjszaka viselik a kis kaucsuk kivehető készüléket (aktivátort) és napközben elvégzik a gyakorlatokat, milyen változásokon mennek keresztül. Rendeződnek a fogak és rendeződik a belső világ is. Most különösen nagy öröm, hogy 8 fogorvos elkezdi két hét múlva a Dentozófia képzést, amit egy olasz és egy spanyol orvos Dr. Alessandro D’Angelo és Dr. Lola Lopez tart majd. Úgyhogy egy hónap múlva 10 dentozófus lesz az országban, akikhez lehet fordulni mind felnőtteknek, mind gyerekekkel, ugyanis ez a módszer életkortól független.

Dentozófia – kisokos

Miben különbözik ez a módszer a klasszikus, rögzített fogszabályozástól?

  • A fogszabályozás a saját izomzat (nyelv-, és arcizomzat) segítségével történik.
  • A fogak mozgatása egyénileg, a páciens gyakorlása révén történik, egyedi ritmusban.
  • Készülékként egy kivehető, patkó alakú kaucsuk aktivátorra van csak szükség.
  • Az aktivátor használata nem jár fájdalommal, nem töri fel az ínyt, a szájnyálkahártyát, mint a rögzített készülék.
  • Nem szükséges -torlódás esetén- kihúzni két vagy négy kisörlőt (négyest).
  • A fogak tisztítása mindvégig megoldott, nincs fokozott szuvasodásveszély.
  • A rögzített készülék nem blokkolja a fogak és az állkapoccsontok mikromozgását, az ún. cranio-sacralis ritmust.
  • Időben nagyságrendileg nem hosszabb a szabályozás ideje a rögzítetthez képest.
  • A szabályozás végén a fogak a helyükön maradnak, nincs visszarendeződés. Nem kell véglegesen összedrótozni a frontfogakat és nem szükséges évekig helyfenntartót viselni.
  • A rend nemcsak a szájüregben, hanem az teljes emberi minőségben megjelenik.
14. Mit mondanál azoknak, akik még gondolkodnak, hogy „nem érek rá”, „messze van Nyíregyháza, hogyan utazzak oda, hol lesz a szállásom, stb.”, miért jöjjenek el?

Jöjjenek el minél többen, mert a személyes jelenlét felbecsülhetetlen. Nemcsak én tartok előadást, hanem másfél napig jobbnál-jobb programok lesznek és nagyszerű lehetőségek az egymással való kapcsolódásra. Az előadásom második felében várom a kérdéseket, és személyesen tudunk majd beszélni, s ez az előtte és utána levő programokra is érvényes. Interaktív, élő dolog lesz minden program. Nemrég olvastam, hogy amikor személyesesen találkozik két ember és egymás szemébe néznek, akkor mindkettőjükben dopamin felszabadulás történik. A személyesség nagyon jótékony, megjelenik fizikálisan, hormonálisan és lelkileg is. Online beszélgetésben – ha látom is közben a másik arcát – hiába nézem a képernyőn át a szemét, ő meg az enyémet, semmilyen dopamin felszabadulás nem következik be.

A személyes részvétel jelentősége kiemelkedő, és pont erről szól most ez a kor, ez az élethelyzet, amiben vagyunk, hogy ne izolálódjunk! Legyünk együtt kis csoportokban, nagy csoportokban minél többen, mert így lesz erőnk arra, hogy fejlődjünk és változzunk. Ezt a változást fenn kell tudjuk tartani, erősítenünk kell egymást, hogy ez az oldal legyen az erősebb, ne a másik, amelyik hazaküldi az embereket és megmondja, hogy sokkal jobb neked home office-ban dolgozni, mert nem kell beutaznod, kényelmes, és legyél te csak “biztonságban” otthon. Nekünk pont ez ellen kell cselekednünk, s ezért kellene minél több embernek itt lenni. Jó volna, ha nemcsak a mi köreinkből jönnének, hanem elhoznák  a barátaikat, ismerőseiket, rokonaikat, mindenki hozna még egy embert, mert a mi felelősségünk is, hogy minél többen legyünk együtt ebben a szellemiségben. És itt lesz lehetőség arra, hogy olyan emberekkel kapcsolódjunk össze, akik valahogy másképp képzelik az életet, mint amerre a világ akarna minket vinni.

Nagyon köszönöm a beszélgetést.

Köszönöm szépen a meghívást és örömmel várom a jövő szombatot!

(Az interjú 2022. május 12.-én készült, kérdezett és a szöveget gondozta Lázár Márta, a Magyar Waldorf Szülők Szövetsége szervező tagja.)