(A cikk alapszövege az időközben megszűnt honlapról származik: http://www.aranyalmafa.hu/index.php?modul=1 Szerkesztette, valamint a kiegészítéseket a Waldorf ünnepi szokásrendje alapján összeállította Lázár Márta. Kép forrása: https://atudatossagiskolaja.hu/termek/tudatossag-egy-egesz-even-at-a-kornaptar/ a linken a körnaptár megrendelhető.)
A Waldorfban mindig ünnep van, érezheti az a szülő, aki épp ismerkedik egy Waldorf-intézmény éves rendjével. Közelebbről azt tapasztalja, hogy vannak olyan ünnepek, amikkel eddig nem-igen találkozott (pl. a Szent Mihály nap), és vannak olyanok, amelyeket egy hagyományos iskola megtart, a Waldorf-iskola nem, vagy legalábbis nem a megalakulása utáni első években. Vajon mi alapján dönti el a Waldorf-intézmény, hogy melyik ünnepet ünnepli és melyiket nem, vagy csak kisebb hangsúllyal? Ehhez a döntéshez két szempontot vesz figyelembe: az ünnep lényegét és a gyermekek életkori szintjét, életkori sajátosságait.
Az ünnepek a természet és az emberélet nagy fordulatait jelképezik – mondja Székely János drámaíró. Ami a természetet illeti, mi itt, Európában szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen éghajlatunkon négy, nagyjából azonos időtartamú évszak követi egymást. A Waldorf-pedagógiában-, miként a néphagyományban, mind a négy évszakhoz – azt is mondhatnánk: napfordulóhoz kapcsolódik egy-egy ünnep: ősszel Szent Mihály napja, télen a Karácsony, tavasszal a Húsvét, nyár elején pedig Szent János napjának megünneplése jelzi az év egy-egy újabb szakaszának kezdetét.
Ezek az ünnepek évente visszatérő ritmusukkal, a be- és kilégzés váltakozásával nagyon jól, értelemszerűen strukturálják a tanévet. Ahogy ebből a rövid leírásból is látszik, valóban „A természet és az emberélet nagy fordulatait jelképezik” (Székely János)
Nézzük csak végig az ünnepkört:
Mihály-nap: megmérettetés, számvetés, számadás (a pásztorok ekkor behajtják a szabad legelőről az állatokat és számadást tartanak), bátorság
Márton-nap: adakozás, odaadás, önzetlen odafordulás mások- és önmagunk felé
Szent Miklós napja: a Föld és az Ég kapcsolata
Advent: napról-napra éber befele figyelés, várakozás.
Karácsony: a Földre-születés.
Vízkereszt-Háromkirályok: a Megszületett fölismerése tudatos keresés után.
Farsang: az Én keresése és kifordulása, új szociális kapcsolatok alakulása, a vidámság megtalálása.
Nagyböjt: áldozat, lemondás, transzformáció
Húsvét: a várakozás ünnepe (Adventhez hasonlóan); a megújult erő; keresés, új minőség megtalálása.
Pünkösd: a Szellem kiáradása, közösségalkotás ünnepe
János-nap: az életerők delelése, a természet szépségének ünnepe, vidámság, szabadságérzés
És persze mindezek a gyerekek életkorának előrehaladtával más és más szinten
De hol vannak az állami ünnepek? – kérdezhetné valaki. Ott, ahol a gyerekek történelmi ismeretei már lehetővé teszik a megértésüket. Egyszóval: a tizenhárom-tizennégy éves életkor után, amikor jogaiba lép az absztrakt gondolkodás, és ezzel együtt (egy többéves folyamatban) megszületik az önálló ítéletalkotás képessége.
Az imént vázolt éves ünnepkör folyamatába illeszkednek a Waldorf-iskola úgynevezett hónap-ünnepei ( amelyeket a valóságnak megfelelően már legtöbb helyen évszak-ünnepnek neveznek). Ezek azok az alkalmak, amikor az egyes osztályok kiállnak az egész iskolaközösség elé, és bemutatják a színpadon, hogy éppen mivel foglalkoztak az elmúlt időszakban. Ez lehet egy jól sikerült ritmikus rész, lehet mondókás játék valamelyik idegen nyelven, éneklés, furulyázás, egy bonyolult, és szépen kivitelezett tornagyakorlat, sőt, akár egy saját kezűleg elkészített kissámli is – ekkor persze el kell tudni mesélni a sámlikészítés folyamatát. Mivel a gyerekek nem egyforma sebességgel dolgoznak, minden egyes lépéshez lehet találni éppen megfelelő készültségi fokon álló munkadarabot. A hónap-ünnepek olyan alkalmak, amikor a szülők és érdeklődők nagyon érzékletes képet kaphatnak az iskolában zajló tanítási-tanulási folyamatokról, a gyerekek képességeinek fejlődéséről.
A közös ünnepek mellett természetesen nem feledkezhetünk meg a személyes ünnepekről sem: mindig felköszöntjük születésnapjukon a gyerekeket. Egy kis terítő, egy ünnepi gyertya a padon, egy személyes mese, az ünnepelt által kiválasztható ének, és persze az ünnepi sütemény teszi emlékezetessé ezeket az alkalmakat.
Lehet, hogy valaki sokallja az ünnepeket. A Waldorf-pedagógia azonban több szempontból is rendkívül fontosnak tartja az ünnepeket. Egyrészt az ünnepek segítenek a gyermekeknek belehelyezkedni az idő múlásába, másrészt az egyes ünnepek jellegének megérzésével, átélésével egyre szorosabb kapcsolatot találnak a külvilág és a belső-ember között. Ma már sajnos sokszor csak munkanapjaink és munkaszüneti napjaink vannak. Czakó Gábor még ennél is szókimondóbban fogalmaz:
Az ünnepek gyökere valószínűleg az idők kezdetéig nyúlik vissza. A kínaiak egyenesen úgy gondolták, hogy a kultusz, a szertartások, az ünnep formái tartják fönn a világot. … Európában a reformáció eltörölte a szentek napjait, meg a Mária-ünnepeket. A polgári, a szexuális, a művészi és egyéb forradalmak pedig a szertartásokat. … Közben az emberek azon kapták magukat, hogy szakadatlanul dolgoznak. Ünnep sehol. … Nemzedékemnek gyerekkorában még kétfajta ruhája volt, ünneplő és hétköznapi. Ma munkaruhánk van, és szabadidőruhánk. A cégnél a géplakatos overallt visel, a bankár öltönyt. Odahaza mindketten macit húznak és tornacipőt. Szabadidőruhát. Eszerint tehát kétfajta idő van: szabadidő és rabidő. (Czakó Gábor: Szenteletlen szent napok című írásának részlete a Beavatás c. kötetből)
Tehát ami az ünnepet, a szertartásokat jelenti:
– Ez is olyasmi, amit alaposan elfelejtettek az emberek – mondta Saint-Exupéry rókája a Kis hercegnek.
A Waldorf-iskola lehetőséget teremt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, hogy újra felfedezzék az ünneplés örömét, méltóságát, a kereskedelemtől való függetlenségét, és évről évre egyre bensőségesebb, egyben egyre tudatosabb megélését.
Legutóbbi hozzászólások