Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba. (Balassi Bálint) 

Pünkösd ünnepén beteljesedik Krisztus működése az ember igyekezetében. A tanítványok ezen a napon átélik a Szentlélek jelenlétét: tüzes nyelvek szállnak le rájuk, és ezáltal képessé válnak minden nyelven hirdetni Krisztus üzenetét. Krisztus megváltó ereje az egész Földre ki kell, hogy terjedjen. Ezt a feladatot kapják a tanítványok. Menjenek, és hirdessék a Szent Szellem erejét az egész világon.

  • Húsvét az élet felkínálása. Pünkösd az élet megélése. Húsvét a felajánlott élet. Pünkösd a megvalósított élet. Pünkösd eggyé ötvözi az embert és a küldetését, innen csodálatos ereje. Az ősegyházat nem lehet pünkösd nélkül elképzelni. Az egyházat, az ős-közösséget pünkösd szülte. Pünkösdig a krisztusi valóság a tanítványokon kívül volt. Szemük láttára, fülük hallatára játszódott le, de nem bennük volt. Pünkösdkor mindez a szívükbe zárult, ez adott nekik ellenállhatatlan apostoli erőt. A kereszténység területén pünkösd a terra incognita – az ismeretlen földrész. A kereszténységben elveszett egy akkord, és ez a kihullott akkord gyötör bennünket. Az elveszett akkord: pünkösd. Isten szándéka kétségtelenül az, hogy pünkösd legyen a normális mindennapi kereszténység, mi azonban normál alattiak vagyunk. Pünkösd kerete: kettős tüzes nyelvek, hatalmas szellem hangja, nyelveken szólás, idegenül hangzik korunk gondolkodása számára. (Stanley Jones)

Kiteljesedés, befejezés, végpont

A pünkösdöt bizonyos szempontból végpontnak tekinthetjük a karácsony és a húsvét után. Ahogyan a karácsonyt megelőzi az advent, a húsvéthoz a negyven napos böjtön és a nagyhéten keresztül juthatunk el. Ezután jön a mennybemenetel, és a pünkösddel befejeződik a folyamat. A karácsonyt testi születésnek képzelhetjük el, a húsvétot lelki, a pünkösdöt pedig szellemi születésnek. Segít, ha az ünnepkört a természet ciklusába helyezzük. Karácsonykor könnyen érezzük az egyensúlyt a természet és az ünnep között, mert mindkettőben ugyanazt látjuk: sötétség, hideg, éjszaka, és akkor születik valami új. Megváltozik a nap minősége, hosszabbodnak a nappalok, – ezért könnyebb ünnepelni. A húsvét valódi átélése nehezebb, mert a természeti-lelki történés ellentétes, hiszen a természetben nincsen halál, csak újjászületés, feltámadás van. Azt gondolom, a pünkösdöt előkészítő húsvét nem működik még jól a világban: a tojás, a nyúl még fontosabb tartalom a felnőtteknek is, mint a halál és a feltámadás. Az ünneplésben többnyire csak a természet reproduktív ereje jelenik meg, az ember inkább a természetre koncentrál, a kereszténység előtti irányra, és a történéseket érzés szinten még nem vagyunk képesek eléggé feldolgozni. Ugyanis a feltámadás nem fizikai szinten történik meg, a halál után lelki-szellemi új élet jön. Amikor az ember még nem érett ennek megértésére, nem történhet meg a szellemi ébredés, ha a lélek nem tud emelkedni, és kapcsolódni a szellemi inspirációval, nem nyitott a pünkösdi élményre. Ha nem hal meg minden évben egy kicsit a lelkünk, hogy tovább léphessünk, akkor a szociális, szellemi irányt nem vagyunk képesek jól megalapozni. Akkor marad a hagyományos népi kultúra, ami nagyon szép ugyan, de nincsen benne tudatos fejlődési cél. Az ünnepek átélése segít átformálni lelkünket, a folyamat, a változás egészségesen hat.” (Martin Keizer)

Pillangók szárnyán

Pünkösd küszöbén indulnak útjukra a pillangók, dongók, s minden más zümmögő kis légy. A waldorf óvodákban a pillangó-motívum sokféleképpen belopózik, pl. a pólók, blúzok címkéjére kötött színes selyemszárnyak formájában jelenik meg. Amint “felvették szárnyaikat” a gyermekek valóban könnyed táncba fognak, röpködnek, kecsesen simulnak a levegő áramára. Játékos, mély belső tapasztalat, amit akár egy kirándulás alkalmával is kipróbálhatunk a gyermekekkel.

Ahogy a Mennybemenetel a virágzáshoz hasonlítható, úgy a Pünkösd összefüggésbe hozható a gyümölcséréssel és a mag fejlődésével. A helyesen átélt Pünkösd ünnep azt jelenti, hogy Krisztus működése gyümölcsöző lesz az ember igyekezetében. Pünkösd ezzel mintegy megkoronázza az évet. Arra az időpontra esik, amikor a Nap ereje különösen nagy és még erősödik, a Föld azonban még „fiatalnak”, paradicsominak tűnik. Pünkösd ünnepével lezárul a növekedő Nap, és a kilégzés időszaka is egyben, a tavasz üde zöldje nyáriassá változik.

  • Pünkösd a magasztos Lélek, Szent Lélek, a Szellem kiáradásának ünnepe. Benne teljesedik ki az a növekedési folyamat, ami a húsvéti misztériumban elindul. A természet és a lélek szintjén, az Én belsejében ilyenkor apránként lehullik a sokféle szépség tobzódó virágszirma, s helyén a sokféle gyümölcs indul növekedésnek. Ezért annak ünnepe is, hogy mi magunk, egyszerű és emelkedett részünkkel hogyan tudjuk átengedni magunkat a szelleminek, s a szellem tüzében égve hogyan engedjük és hozzuk felszínre, majd akaratunkkal és tetteinkkel hogyan alakítjuk termővé, gyümölcsözővé kreativitásunkat. (Emil Bock)

A közösségek ünnepe

A pünkösdi ünnepben a lélek megújítását szeretnénk átélni. Azt az adományt, hogy a Szentlélek által minden emberi lélek megváltozhat, felismerheti úgy a világot, ahogyan addig nem volt képes. Ezért pünkösd a megújuló közösségek ünnepe is, ahogyan emberi közösségek képesek viszonyaikban új szeretet-erőket megélni. Hiszen a közösen, közösségben átélt lelki tartalmak sokkal intenzívebbek, és sokkal erősebben maradnak meg lelkünkben.

Közösség – mi a közös bennünk?

  • Nincs sürgősebb feladatunk, mint leásni a pünkösdi esemény külső tüneményei alá és megkeresni pünkösd lényegét. Pünkösd: a közösség megszületése. A közösségé, melyben lehull a válaszfal ember és ember között. Ezt a közösséget a Szent Szellem teremti meg. Pünkösdkor a tanítványok megtalálták Istent mint élő tapasztalati tényt. Pünkösd tapasztalatában Krisztus közvetlenül, valóságosan jelen van, benső felszabadulás egész lényünkben. Pünkösdben megismerjük Istent, megismerjük Krisztust a szellem által szellemben. Isten lényének fogalma Krisztus által új fogalmat nyert, Krisztus-szerű isten lett. Az önmagát feláldozó végtelen szeretet.

A Szent Szellem tűz alakjában szállt a tanítványokra. A tűz a tisztító és megemésztő erő jelképe, mindkettőre szükség van. A régi, bűnös életnek meg kell tisztulnia, a régi, önös életnek meg kell emésztődnie. A pünkösdi lélek jellemvonásai a bántalmak megbocsátása és a visszatorlás megtagadása, vagyis a hegyi beszéd megvalósítása. Keresztény lélek = pünkösdi lélek. A pünkösdi lélek harcmodora: a gonoszt jóval, a gyűlöletet szeretettel, a világot szeretettel győzi meg. Pünkösdkor a vallás megszabadult a fizikai erőtől való függés megkötözöttségéből. Új fegyvereket kapott az élet megharcolására. A határtalan megbocsátás, az olthatatlan jóindulat és végtelen szeretet fegyvereit. (Stanley Jones)

Jelképei

A pünkösdhöz tartozó legelterjedtebb szimbólum a fehér galamb. A galamb régóta hozzátartozik az emberiség kultúrájához. Képességei lehetővé teszik, hogy visszataláljon oda, ahonnan elvitték. Réges-régi történelmi idők óta használja az ember postásnak, hírnöknek a galambot. Ugyanakkor a szabadság egyfajta képét is hordozza a galamb, soha nem vált „idomított” lénnyé.

Pünkösdkor a Szentlélek kiáradását 12 fehér galamb jelképezi (gyapjú, papír, selyem), vagy 12 fehér gyertya, a terítő fehér vagy aranyszínű lehet.

Ha a húsvét a természet feltámadásának az ünnepe, akkor a pünkösd az emberi szellem tudatossá válásának a szimbóluma, annak az ünnepe, aki tud és megismer, és ezzel áthatottan a szabadságot keresi. A pünkösdi ünnepet tehát úgy kell felfogni, mint az emberi szellem megszabadulásának szimbólumát, mint az emberi törekvés nagy szimbólumát a szabadság, a szabadságban élő tudat irányában. Egy értelemmel teli világban kell, hogy éljünk. Mert mi emberek, nem egy álomszerű homályos éldegélésre vagyunk ide rendelve, hanem lényünk szabad, teljesen tudatos kibontakoztatására. (Rudolf Steiner)

A lélek születése

Évekig dolgoztam állami gondozásban lévő gyerekekkel. A legnehezebb mindig az volt, amikor a sorsukról faggattak. Azt kérdezték, miért kerültek ők ilyen helyzetbe? Büntetésből? Mit követtek el? Miért születtek meg, ha így kell élniük?
Egyetlen válaszomat fogadták csak el: amikor azt mondtam nekik, hogy az ember háromszor születhet meg az élete során. Az elsőt – a testi születést, bizonyos értelemben – nem választhatja. De van lelki és szellemi születés is, ez pedig mindig rajtunk múlik.
Belekapaszkodtak ebbe a mondatba. Vigasz, remény és jövőkép volt benne a számukra. A megújulás lehetősége. Pont az, ami a pünkösd lényege. Gondoljatok erre is a hétvégén. (Boldizsár Ildikó)