Mintha az Ég csendben

 

Megcsókolta volna a Földet,

 

Hogy virágpompájában

 

Most már róla kelljen álmodnia.

 

(Eichendorff: Holdas éj)

 

Mennybemenetel ünnepe Pünkösd kapujában, áldozócsütörtökön történik. Ilyenkor, az Üdvözítő mennybemenetelével mintha minden létező, s az ember lelke-kedve is elindulna fölfelé. Hevesaranyos palócai úgy tudják, hogy a föld is emelkedett Krisztus után, és ő intett: maradjon. A föld erre megállapodott és úgy maradt. Ságújfalu népe szerint így keletkeztek a hegyek, a Karancs is, amelynek tetejére az angyalok építettek kápolnát.

Pünkösd udvarában, ünnepkerítésén belül, s csöppet túl is azon zsong, zsibong, szökken, szárnyalni kezd minden. Orbán – akinek ünnepe minden esztendőben pünkösd udvarába esik

zsákjából kiereszti a legyeket,

útnak indítja a dongókat, katicabogarakat,

s a méhek ilyenkor kezdenek el rajzani.

A Paradicsom teljessége költözik a Földre. A tavaszi időszaknak, a húsvéti ünnepkörnek három fő ünnepe van: maga a Húsvét, a Mennybemenetel és a Pünkösd. E két utóbbi ünnep időpontja (a Húsvéthoz kötött, annak időpontjától függő, úgynevezett “mozgó ünnepek” lévén) mindig követi a Húsvét aktuális időpontját: vagyis Mennybemenetel mindig a Húsvét utáni 39., illetve 40. napra, mindig (Áldozó)csütörtökre esik. Pünkösd pedig a Húsvét utáni hetedik vasárnapra, vagyis a (7*7=) 49., illetve – amint arra neve is utal (Pentecoste, Pfingsten, Pünkösd stb.) – a Húsvét utáni 50. napra esik.

Ha összefüggésükben nézzük az eddigi ünnepeket, akkor megfigyelhetünk egy érdekes jelenséget: az év hideg felében megtartott ünnepekkel kapcsolatban – amikor a természet visszahúzódik – egész sor jelképet őriz a hagyomány.

Azokhoz az ünnepekhez viszont, melyek a természet kibontakozásának idejére esnek, látszólag kevés jelkép és szokás fűződik. Arra kellene-e ebből következtetnünk, hogy ezeknek az ünnepeknek jelképe maga a természet?

A természetben az újraéledő élet idején ünnepelt Húsvétnál még találkozunk jelképekkel, amelyek nem közvetlenül a természetből erednek, pl. a húsvéti tojás. A Mennybemenetel és a Pünkösd esetében már más a helyzet.

Mi a Mennybemenetel-ünnep valódi jelentése?

Karácsony ünnepe különösen közel áll hozzánk, bensőséges, közeli, meghitt ünnep. Húsvét – a halál és feltámadás jegyében – már az érzékelhető világon túlra vezet, és megköveteli a világ új megértését, új átgondolását. A Mennybemenetelt és a Pünkösdöt pedig nem is lehet megérteni a Húsvét által megjelenő új gondolkodás nélkül, amely tisztán szellemi folyamatokat akar megérteni. Ahogy a Mennybemenetel és a Pünkösd időrendileg is függ a Húsvéttól, úgy ezeknek az ünnepeknek a megértése is függ a halott, materialista emberi gondolkodás szellemi feltámadásától.

A Mennybemenetel az első olyan Karácsonyt követő ünnep,

amelyet az újra kitárulkozó természet jegyében ünnepelünk.

A Feltámadott negyven napig volt még a tanítványai körében. Negyven nappal a feltámadása után eltűnik az érzékszervek elől.

Mikor ezeket mondotta,

szemük láttára felemelkedett

és felhő takarta őt szemeik elől.

(Apcsel. 1/9)

Maga a Biblia irányítja tekintetünket egy természeti jelenség, a felhők felé. Ahogy a Föld atmoszférája felhőkké sűríti a vizet és ezáltal fenntartja a Földet, úgy őrzi meg a Krisztus-lény a Földnek az élet eleven erejét. Eközben saját lénye atmoszférikusan kitágul és láthatatlanná válik tanítványai számára.

A felhők képével a Biblia arra mutat rá, hogy a Krisztus-lény nemhogy  visszahúzódott a Föld körzetéből, ellenkezőleg, csak ezután fogja- és hatja át teljesen a Földet.

A Húsvét és az azt megelőző Nagypéntek tekintetünket Krisztusnak a Föld ásványi anyagával való kapcsolatára irányítja. Erre utal a szikla-sír. A halál elszenvedésével Krisztus összekötődik a Föld fizikai-földiségével. De a Földhöz nemcsak az ásványi anyag tartozik, hanem a növényvilágban kifejeződő élő is, amelynek eleme a víz.

A természetet Mennybemenetel idején

A Mennybemenetel tulajdonképpen a természet virág-ünnepe. Elsősorban a hársfák, akácok, s a gyümölcsfák pompáznak virágdíszben, virágfelhőik mintegy az ég felhőinek tükrei. Illatos felhőbe burkolják a Földet.

A Föld kilélegzik, kiárasztja lényét a környezetbe.

A Föld szellemisége és a kozmikus szellemiség közelednek egymáshoz. A lélek kitágul és kitárul, szinte szárnyakat kap. A Földön otthonosnak érzi magát. Minden május ezeknek az ünnepeknek az ideje – a paradicsomi időkre emlékeztet. Minden üde és ragyogó. Mintha a természet vágyat akarna ébreszteni bennünk, hogy ezt az állapotot belülről is átéljük.

A Mennybemenetel Krisztusa

Mennybemenetelkor Krisztus lénye bevégzi földi küldetését, Pünkösdkor a tanítványok részesei lesznek a földi tevékenység gyümölcsinek. A tanítványok, akik először úgy vélték, hogy a halál révén elveszítették Őt, másodszor a mennybemenetelkor érezték ugyanezt. És ők azok, akik tapasztalják Pünkösdkor Krisztus tevékenységét.

Visszavonulnak elvesztése felett érzett fájdalmukkal, egy helyen gyűlnek össze, amikor tíz nap után átélhetik a Szentlélek  kiáradó, ragyogó jelenlétét. Ezután lesznek képesek arra, hogy úgy beszéljenek Krisztusról, hogy azt mindenki megérthesse, hogy az emberek szívéhez és érzéséhez szólhatnak. Erre utal a Biblia azzal, hogy „minden nyelven” beszéltek, miután tüzes nyelvek szálltak le rájuk.

Idézzük fel még egyszer az eseményeket: a Feltámadott a mennybemenetelekor eltűnik a szemük elől. De a tanítványok együtt maradnak, az Ő szellemében. Csak sejteni lehet, milyen nagy fájdalmat okozhatott nekik életük középpontjának elvesztése. Ebből a fájdalomból születik tíz nappal később a pünkösdi esemény. Noha eltűnt a szemük elől, de ettől kezdve segíti tetteiket, működésüket. Érzik, hogy az Őr ereje beleáradt akarati természetükbe és ezzel elkezdődött – áttüzesítve, lelkesítve – a Szent Szellem által a kereszténység elterjesztése. Hogyan lehetne másként jellemezni az emberi-én intenzív megnyilvánulását, mint a tűz képével? Nem beszélünk-e arról, hogy „tüzesít, lobogtat minket a tettvágy”, amikor nagyon lelkesedünk valamiért?

Az emberi lélek hasonlóan érzi át a Mennybemenetelt és a Pünkösdöt, mint a Nap felé kitárulkozó virág, ami utána szinte fájdalmasan összehúzódik, hogy gyümölcsöt érleljen.

Ezt a folyamatot különösen a pitypangnál figyelhetjük meg. A bimbóból a szirmok úgy tárulnak szét, mint a Nap sugarai. A pitypangos rét olyan, mint a Föld ragyogó válasza a napfénynek. Lassanként ismét összehúzódnak a szirmok. Végül az egykori virág újra kinyílik és egy mag-golyó lesz belőle: parányi kozmosz. A magvakat, mint apró ejtőernyőket viszi a szél oda, ahol majd leszállnak a Földre. Ott nyugszanak a következő tavaszig, amikor új pitypang fejlődik belőlük. Ez a virág mintegy jelképezi a Mennybemenetel és a Pünkösd eseményét.

Rainer Maria Rilke írja:

Ha távolabbra tudnánk nézni,

mint ameddig tudásunk ér, és még egy kicsit sejtéseinken is túlra,

akkor talán több bizalommal viselnénk el szomorúságunkat, mint örömhírünket.

Mert ezekben a pillanatokban valami új indul el bennünk, valami ismeretlen.

Ezért fontos, hogy amikor bánat ér, tudjunk magányosak és figyelmesek lenni, mert a látszólag eseménytelen, merev pillanat a jövőnkre mutat, és sokkal közelebb áll az élethez, mint a hangos, esetleges, amely mintegy „kívülről ér bennünket.”

Jó gyakorlatunk lehet ilyenkor a mély be- és tudatos kilégzés a szabad levegőn, vagy mély lélegzetvétel valódi virágesszencia illatából. Lelkünkhöz közel visz, beburkol, megnyugvást ad. 

Ahogy a Mennybemenetel a virágzáshoz hasonlítható, úgy tíz nappal a Mennybemenetel után a Pünkösd majd összefüggésbe hozható a gyümölcséréssel és a mag fejlődésével.

Évszakasztal

Mennybemenetel napján a Waldorf-óvoda évszakasztalán lévő 40 színes tojás aranyszínűvé változik, s ezzel az idő múlását érzékelhetik a gyerekek. Egyre többet vannak a szabadban, és gyönyörködhetnek a természet szépségében, mely az első bogarakat, pillangókat hordozza a légben. Az asztalon, vázában fehér virágok ülnek, s kint a szabadban apró virágszirom felhőket visz a levegőáramlat, lépteink elé.