Nagyszerdán, alkonyatkor Betániába megy Jézus. Barátai vacsorával várják. A tanítványok mind az asztalnál ülnek, s ekkor magdalai Mária feltör egy kis edényt és a kiömlő, nagyon drága nárdus-olajjal megkeni Krisztus lábait, majd hajával törli meg. A ház megtelik illattal. Morgolódás hallatszik: mit tesz ez az asszony, és miért. Krisztus azonban kimondja, hogy mint olajjal való utolsó megkenetés, halotti szentség ez a mozdulat. A csendből ekkor Júdás lép elő. Fellépése szöges ellentétben áll Mária Magdalénával. Nem tud magán uralkodni, állítja, hogy praktikus és szociális meggondolások késztetik tiltakozásra – hisz a drága olajra pazarolt pénzt a szegényeknek adhatták volna – valójában egészen más miatt háborog a lelke. Az evangélium kíméletlenül tolvajnak nevezi. A Mária Magdolna tette miatti harag adja az utolsó lökést neki az árulásra. Régóta várja Jézus nyilvános fellépését és a politikai csodát. Minden, ami a benső csendbe vezet, időpazarlásnak tűnik neki. Betániában elfogy a türelme, kifut és elindul azokhoz, akik Krisztust üldözik: Nagyszerda másik klasszikus eseménye Júdás árulása.
Júdás is, Mária Magdolna is jellegzetesen merkúri (Ikrek-jellegű) emberek. Mindkettő mozgékony és csupa temperamentum. Lényük előnyös oldala, hogy nem unalmasak, mindig történik valami körülöttük, számukra sosem áll meg az élet kereke. Mária Magdolna azonban megfékezi nyugtalanságát, helyette az áhítat, békesség, szeretőképesség tölti be. Ő lesz az első, aki majd a Feltámadottal találkozik.
Júdás a másik merkúri ember. Az a nyugtalan típus, aki örökösen kifelé tevékeny, azzal az ürüggyel, hogy segíteni akar – a szegényeken – csakhogy ez önámítás. Nem valódi szociális impulzus készteti, hanem saját belső nyugtalansága, amely mély aggodalomból fakad, s lényegében ugyanaz vezeti, mint az ellenfeleket: a félelem. Ez viszi oda, hogy Krisztust elárulja.
Sokan nagyon szerencsétlenek lennének, ha arra kényszerítenék őket, hogy egy ideig semmit ne csináljanak. Júdásnak a belső élet, a lelki elcsendesülés: semmi. Ilyen lelki beállítottsággal nem lehet az ember áhítatos, sem szeretetteli. Szeretet csak ott lehetséges, ahol a lélek már kivívta magában a békesség erejét.
Mária Magdolna és Júdás alakjában, mint egy keresztúton, két utat látunk kétfelé menni. Az egyik út Krisztus beteljesült közelségéhez vezet, a másik teljesen kifelé, a körön kívül, a reménytelenségbe, a semmibe. Márta, Mária testvére a két merkúri pólus közt félúton áll. Bár tud befelé fordulni, örökös munkában, cselekvésben él, még úgy is, hogy előzőleg már kapott erre tanítást: egy alkalommal, mikor buzgón szolgálta Jézust és barátait egy vacsorán, arra intette őt Jézus, hogy a belső, csöndes, látszólag semmittevős útnak, az imának, az önmagunkra találásnak megtartó ereje van, ezt senki nem veheti el tőlünk, sokkal inkább megtartó erőt hordoz, mint a külső tettek.
Másnap este, amikor a szentség, mint az ég kupolája a tanítványok fölé borul, megmutatkozik, hogy közülük ki az, aki inkább Mária, s ki az, aki inkább Júdás. Merkúr, aki a görög-római világ számára a gyógyító Isten és egyben a kereskedők és tolvajok Istene is volt, a Krisztus-i Nap közelébe kerül. A nagyszerdai jelenetek alakjai megmutatják ezt a keresztutat, ahova elérkezünk mielőtt remélhetnénk, hogy felvételt nyerünk Nagycsütörtök szférájába.
Hívószavak
A merkúri/Ikrek ember mondata: A Fény másra is rávetül. A megismerés ideje. Külső-belső. Fönt-lent. Megismerni és megismertetni. Kapcsolódni a kommunikációval. Kapcsolódni az utazással. Helyet változtatni, mozogni, jönni-menni.
Merkúri/szerda/Ikrek kérdések
Hol vállalom túl magam?
- Munkámban? Kommunikációmban? Érzéseimben?
- A múltra-, jövőre irányuló aggodalmaimban?
- Hol van ezekben a határ, amin folyamatosan túllépek?
- Ha megfesteném, milyen színeket használnék?
- A mindennapok zajai közepette hol találom meg belső csöndemet?
- Meg tudok állni időnként? Ki tudok szakadni a kötöttségeimből?
- Mi az a belső hívószó, ami le- és megállíthat?
Szó-meditáció
Próbáljunk egyedül lenni, leválni minden aggodalmas gondolatról, figyelmesen lélegezni, elcsöndesülni, majd kimondani: “ez elég”, vagy “ami van, éppen elég”.
Legutóbbi hozzászólások