Míg a karácsonyt, az igazi „gyermek-ünnepet” minden motívumával bemutathatjuk a kisgyermeknek (pl. egy betlehemes játékban), addig a húsvéti ünnep misztériumai – habár a felnőtteknek tudniuk kell és jó esetben tudnak is az összefüggésekről – a gyermekek számára csak képekben érzékelhetőek.
Mit kell, lehet, szabad az Én-születés e titkából a gyermekeknek átadnunk, a gyermekeknek, akik még nem érzik saját Én-jüket?
A mesék képeivel készítjük fel a gyermekeket az élet oly sokszor drámaian belső lelki eseményeire.
Milyenek legyenek a képek, melyek a kisgyermekkel megsejttetik és titokzatosan megértetik a keresztényi utat? A tavasz, a természet van ebben a segítségünkre. Mivel húsvét ünnepe mindig a tavasz-kezdet utáni első vasárnapra esik, időpontja az égi történésekhez, nap és a hold kapcsolatához igazodik. A sötét tél után a nap ismét magasabban áll, mint a hold. Sarlója a húsvét előtti időszakban szinte mint egy kehely, vízszintesen fekszik.
A nap pedig régi szimbóluma Krisztus személyének. Az óvodában erre gondolunk, mikor egy főtt tojást felvágunk úgy, hogy a sárgája, mint egy aranysárga napocska, a holdkehelyben nyugszik, és ezt a tojást aztán szétosztjuk a jelenlévők között. A tojás a halálnak és a feltámadásnak is egyik szimbóluma. Nem látszik benne, hogy mennyi életerőt rejt magában.
A húsvéti tojásban az a különös, hogy festékkel díszített, és el van rejtve; nem ajándékba kapjuk, hanem meg kell keresnünk. Mennybemenetelig van rá időnk, addig tart a húsvéti időszak.
A felnőttek számára is létezik húsvéti tojás: megoldatlan problémáikban, és rendezetlen dolgaikban. Ha így keresünk, lehet, hogy teljesen új szemléletre vagy életminőségre találunk…
A tojásokat a húsvéti nyúl hozza, akinek arany szőre van és húsvét reggel után eltűnik.
A tojás és a nyúl ismertebb képei mellett a búzaszem jelképe hordozza tökéletesen a húsvéti elvet: ” veszítsd el az életed, hogy megnyerhesd” …A búzaszemnek maradéktalan és ösztönös áldozatkészsége van. Ha meg tud halni, nem vész el, hanem segítségével új élet keletkezik – a halál itt nem értelmetlen pusztulás, hanem lemondás saját formájáról, hogy új formát hozzon létre. Ez az átváltozás kezdete, a feltámadás előfeltétele.
Az újra sarjadó magok mellett a többiekből kenyér születik. A kenyér készítéséhez ősképi jelentésű munkák tartoznak: – Aratás, kaszálás (kaszás/halál) – Csépelés (a rossz és jó szétválasztása) – Tárolás/ pihenés (az ember függetlensége az évszakoktól) – Vetés vagy – Őrlés (Kő/föld, víz és levegő segítségével az eddigi formát széttörik) – Sütés (kapcsolat a vízzel, sóval=föld, kelesztés alatt a levegővel és végül a tűzzel)
A húsvéti búza vetése épp ezekkel a gondolatokkal történik a Waldorf intézményekben, ám ezeket a tényeket nem magyarázzuk, nem mondogatjuk!Hiszen a tettekben megélhetővé válnak.
Körjátékainkban például heteken át minden nap eljátsszuk és megtapasztaljuk a szántó-vető ember minden munkáját. A gyerekek elvetik a kertbe és kis agyagtálkájukba az általuk kicsépelt, Szt. Mihály ünnepén kapott és egy télen át őrizgetett búzaszemeket. Naponta megnézegetjük, öntözzük, és közben ilyesmit énekelünk: ” Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap.” Az utolsó napon a húsvéti szünet előtt kalácsot sütünk, a kalács pedig mindig nagy formájú, pl. egy fonott koszorú. A közepén találjuk meg titokzatos módon az első húsvéti piros tojást.
___________________________
A szerző, Anette Stroteich Waldprf pedagógus, az első magyarországi (solymári) Waldorf óvoda egyik alapítója. A szöveget magyarra fordította Beöthy Hanna.
Legutóbbi hozzászólások