Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium 2019. okt. 18-19.

Első nap – péntek

A Regi

Budapest, kora délután. A 14-es villamoson fiatalok, egyikük ünneplőben, mondja, hogy mennyire izgul. Elhangzik a bűvös szó is, “éves munka”, és a sejtésből bizonyosság lesz, hogy ők Waldorf Regisek. Ipari miliő, kockaépületek, kietlen gyártelep, a panelek közt megbúvó alma mater, ahol pont 7 éve földbe gyökerezett lábbal bámultunk, hogy ebből lesz majd a Waldorf iskola? A lehúzó érzet helyett modern freskóval díszített fal fogad, baloldalt zsenge bambusz. A Küldetésünk táblánál, az előtérben rögtön megkérdezi egy vélhetően tanár, hogy miben segíthet, az aulában pedig kütyüket nyomogatás helyett pingpongoznak, beszélgetnek, olvasnak, a hatalmas zongoránál egy lány, a ruha állványokról lehet válogatni 100-200 Ft-ért, vagy a mini japánkertet gereblyézni. Hát lett Waldorf iskola, igen. Aki valaha kifestett egy szobát, vagy bármit felújított, annak van fogalma róla, hogy mit jelenthet ez időben, energiában, pénzben.

És az udvar? Ahol olyan vastag volt a koszréteg, hogy csak a fohász ritmikusan mondott szavai segítették véghez vinni a tisztítást, ez az udvar most nyugodt, bár a betonréteg még ott van, azért üldögél kint is pár diák. Bent gyönyörű zongoraszó, két fiú játszik, a Göllner teremben pedig előadását tartja a villamoson látott fiatalember.

Délután 4 körül

Kicserélődik az aula közönsége, felnőttek érkeznek, megváltozik a légkör. Vajon mit akarnak ezek a felnőttek? Sokan elsőre kávét, mindenesetre, meg mosdót, meg valami biztos támpontot. Mindenki föltesz egy ragacsot a szíve fölé a nevével, meg hogy honnét érkezett.

Emich Szabolcs köszöntőt mond, gyertyát gyújt, majd emlékezésre hív egy ismerős idézettel.

“A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.” (Vekerdy Tamás) 

Ezután rögtön kezdődnek a:

Játékok

Általuk rövid idő alatt kiderül, mennyi közös van bennünk, a hasonlóságokon túl pedig nyitottá válunk egymás felé, és tudunk közösségként létezni ebben a két napban.

  1. Kérdezős-mozgós – ki vagy te, és mi, együtt?

Hédi, (másik főszervező) ismerkedős játéka, kérdéseire: honnét érkeztél, hány gyermeked van, hogy jutottál el a Waldorfhoz stb. – mint abban a dán filmben, ahol először csak ismeretlen tömeg van együtt, majd mindenki talál valami közöset a másikban – itt is kiderül, mi mindenben hasonlítunk.

  1. Zöld-sárga – az én kérdésem, meg a tietek

Szabolcs vezeti, a kiosztott zöld- és narancsszínű papírra ráírunk 2 kérdést: egyik, amit megkérdeznénk másoktól, és amit szeretnénk, ha megkérdeznének tőlünk. Párt keresünk, majd papír- és pár csere. Hordozzuk tovább egymás kérdéseit.

Karkus Ottó előadása

Választhattunk, hogy hagyományosan ad elő, ő adja meg a témát, vagy úgy, hogy a kérdéseinkre válaszol. Ez utóbbit kérték többen. “Ha szülő vagy, és azt veszed észre, hogy eltűnnek a barátaid, és semmilyen más közösséghez nem kapcsolódsz, csak a Waldorfhoz, és Waldorfos emberekhez, meg antropozófusokhoz, az nem jó irány. A tanárok pedig derűs, vidám emberek lehetnek, akik örömben vannak, de tudnak nemet mondani.”

 

Vacsoráztunk, finom (húsos és vegán) meleg vacsora volt. Közben persze beszélgettünk is :))

Zenei meditáció

Szabó Miklós zengő fémrudakat hozott. Meghallgattuk, milyen is a pentaton kör, gyerekek csilingelése, és a disszonáns kör, a felnőttek csacsogása. Ő maga az informatika- és a multik üzleti világából ment Waldorf pedagógiát tanulni a kolozsvári képzésre; asztalos műhelyében elkészítette azokat a hangszereket, amiket látott, vagy amit kértek tőle: lírát, furulyákat, metalofont, kalimbát stb. Minden hangszere egy emberhez kötődik, csakúgy, mint a fémzengők hangzása, amikkel a zenei meditáción dolgoztunk.

Második nap – szombat

Bothmer

Geni tartotta, volt test átmozgatás, tapsolós páros játék, energia mozdulatok, cicafogó :)) miközben önmagunkat és a tér élményét összefogták a mozdulataink. Felfrissültünk, aztán teáztunk, kávéztunk, ki-hogy.

Idézetes játék

A hozott idézeteket átolvastuk, lélegzetünkkel kötöttük össze a kiválasztott szót, majd letettük a körbe az idézetünket és egy másikat választottunk.

Biográfia

A következőkről szólt: az életutunk elemzése, tanulás önmagunkról, 7 éves ciklusokban működő stációk. Fontos ez, hiszen ha kifogy a muníciónk, miként segíthetjük át a gyermekeinket az egyre meredekebb 7-es korszakokon, hogy mutathatjuk meg, hogy a világ szép, jó és igaz. Azt, hogy mi is a biográfiai munka, kifejezi a következő idézet.

“Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” (Gr.Széchenyi István)

Visszanéztük, hogy mi történt velünk az adott periódusban: amikor 8-9 évesek-, majd 21-, illetve 42 évesek voltunk. Milyen motívum jellemző erre az életszakaszra. A felismeréseket 3-as csoportokban beszéltük meg.

Beszélgetés a Regis tanárokkal, diákokkal és szülőkkel – Akvárium

Kávészünet után a Regi tanárai, diákjai és szülői köré ültünk, az ún.”akvárium” formátumban. Ennek lényege, hogy a hallgatóság kétoldalt egy-egy folyosón kimehet kérdezni, majd másvalaki megy ki. Az válaszol, aki érzi, hogy van mondanivalója.

Minden konferencián érkezik üzenet a fiataloktól. Egyik előzőn az, hogy a felnőttek kommunikációja mennyire türelmetlen, támadó, bizalmatlan. Most pedig az, hogy felnőni nem jó, mi több,félelemmel tölt el, mert akármerre nézek, szomorú és boldogtalan felnőttek vesznek körül, akik mintha elfeledték volna az örömet.

Ebéd, majd Iskola-tárlat

Regis diák végig vezetett a folyosókon, bemutatta nekünk a Regi különböző részeit. A Göllner Mária-teremben ott voltak a szépen bekötött éves munkák…

Empátia séta

Párban mentünk sétálni egy szülőtárssal, 10 percig empatikusan hallgattuk őt akármiről is beszélt, majd cseréltünk.

Saját témák – Open Space

8 témakört beszéltünk át 8 csoportban, egy-egy csoport koordinátor körül. Átmehettünk másik csoportba is, hozzá szólhattunk, bele hallgattunk. A végén az egész közösség előtt összegeztük a hallottakat.

Zenei meditációval, és egy Miklóstól kapott énekkel zártuk a napot, így köszöntünk el egymástól.

Utad vezessen mindig előre,
Fújjon mögötted a könnyű szél,
Arcod simítsa meleg napnak fénye,
Langyos eső hozzon üdülést.
Álmaid hogy valóra váltsd, 
Világoljon előtted a cél,
S ha néha úgy érzed, 
nem bírsz tovább lépni,
Pihenj meg az Isten tenyerén.