Összefoglaló a Magyar Waldorf Szülők Szövetségének II. konferenciájáról

Fertőendréd, 2018.szeptember 14-15.

Találkozónk helyének és időpontjának megválasztásával magunk sem gondoltuk, hogy ilyen nagy fába vágtuk a fejszénket. A szervezés nehezített pályán történt: a programok összeállítását a nyári szabadságok tarkították; a meghirdetés egybe esett az iskolakezdéssel kapcsolatos hivatalos értesítések kiküldésével; a jelentkezésről való döntéseket pedig a messzinek ítélt helyszín és a távolság nehezítette. Szervezők és jelentkezők – végülis szerencsésen túljutottunk az akadályokon. Ezúttal is sok régi-új ismerős szülő jött el a fertőendrédi iskolában rendezett találkozóra. A két napon nagyjából 44 fő. A rendezvény előkészítését, lebonyolítását az Endrédy Vendel Waldorf iskola szülői közössége vállalta és zökkenőmentesen, színvonalasan, gazdag büfé kínálattal, kedves gondoskodással valósította meg. Tekintve, hogy az iskola felmenő rendszerben jelenleg még csak az 5. osztály indítását tervezi, és az egész szülői közösség kb. 30 környékbeli családot ölel fel, ez nem akármilyen teljesítmény. Ezúton is köszönjük a rengeteg munkát, a remekül sikerült másfél napot!

Az előadásokról

A nyitó előadást Szabó Zoltán, a Magyar Waldorf Szövetség ügyvezetője tartotta, melyben széleskörű levéltári kutatásainak eredményeképpen gazdag anyaggal, nagyon érdekes korrajzot tárt elénk az első magyar Waldorf iskola létrehozójáról, Nagy Emilné Göllner Máriáról, az alapítás körülményeiről, valamint néhány éves gyümölcsöző működéséről. A „hol vagyunk és hová tartunk” kérdéséhez mindig elengedhetetlen számba vennünk azt, hogy honnan jöttünk, milyen erőösszevonások segítik munkánkat, melyek hátráltatnak (emberi kapcsolatok, helyzetek, döntések, anyagi lehetőségek). A teljes előadás megtekinthető itt:

Vacsora után Pozsgai Attila tartott nekünk zenejátékot. Mint elmondta, ő a zenét tartja a legfontosabb tantárgynak, mivel racionális világunkban gondolatainkkal többnyire teljesen azonosulunk, azonban az érzelmeinkhez, ritmikus, érző lényünkhöz kevésbé tudunk kapcsolatot találni.

Néhány perc elteltével mindannyian gyermeki örömmel, a világról megfeledkezve ütögettük lapos „kacsakövekkel”, majd rövid fa rudacskákkal a ritmust. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy milyen hamar kialakult az egymásra figyelés, követés, és így mennyivel szebb hangzást értünk el rövid koncertünkön. A játékos, mozgásos kánonéneklést követően a pengetős hangszerek következtek. Felejthetetlen élmény a meditatív sétával egybe kapcsolt halk lírapengetés, melyhez a pont megfelelő pillanatban eleredő eső adott aláfestést. Hogy ehhez milyen összeköttetés kell! Lenyűgöző volt! Nehezünkre is esett utána megszólalni.

A szombatot Hermann Mónika játékos, egyben bátorságot igénylő és néha igazi kihívást jelentő bothmer gyakorlataival kezdtük. A bothmer és az euritmia a waldorf iskolák nagy tudatossággal kidolgozott mozgásformái. Míg az euritmia a művészi kifejezés eszköze, addig a bothmer a gyerekek nagyobb mozgás- és játékigényén keresztül formálja a temperamentumot. Nagyon érdekes szembesülnünk azzal, hogy pl. az egyszerű cicafogó játék milyen sokat árul el rólunk, milyen sokat is vár el tőlünk, a botos gyakorlatok helyes végrehajtása során pedig milyen nagyfokú egymásra figyelést, összehangolódást kell elérnünk. Domokos Márti korábban beígért előadása, Médiatudatosság és digitális eszközhasználat címmel, beváltotta a hozzá fűzött várakozást.

Miután megállapítottuk, hogy mindannyiunknál vannak okos eszközök, némelyikünknél kettőnél is több, tisztáztuk, hogy a „hány éves korban adhatunk telefont / okostelefont gyermekeink kezébe” közismert kérdése csak a jéghegy csúcsa a problémakör kapcsán. Márti beszélt arról, hogy a Magyar Waldorf Szövetség jelenleg a kerettanterv megújításával foglalkozik, ahol az életkoroknak megfelelő tantárgyi ajánlásokat fogalmaz meg, és fokozatosan, az első osztályoktól kezdve tudatosan felépítve halad az indirekt médiaoktatástól a direkt médiaoktatás felé, megalapozva ezzel egy stabil médiaérettséget. Említésre méltó gondolatokat, új megközelítéseket emelt ki a tavaszi, Bolognában rendezett ENSWAP (Európai Waldorf szülők hálózata) konferencián elhangzó előadásokból, valamit megemlítette a témában megjelent már elérhető és lefordított, illetve még csak eredeti nyelven olvasható munkákat – hozzátéve azt is, hogy sajnos többnyire részmegoldásokat kínálnak részproblémákra. A hatalmas témához többfordulós témafeldolgozás is társult. Elsőként a pici gyermekkortól kezdve egészen a fiatal felnőttkorig terjedő időszakot korszakokra osztva megoldást, ötleteket gyűjtöttünk össze. Középtagozatosok számára pl. az egymás közötti durva hangnemű kommunikáció elkerülésére nagyon jó, indirekt tanulási megoldás az üzenőfal, ahol cetlikkel „beszélgethetnek” egymással. Mondván, hogy amit nem tennél fel oda, azt a virtuális térbe se küldd ki! Vagy a 10 ujjas gépelés megtanítása tantárgyi keretek között. Családon belüli problémák megoldásaként pedig mindig alapvető a jó példa mutatása, illetve a minőségi idő. Ha engem könnyen beszippant „a face”, akkor a gyereket se szekálhatom érte. A következő, 33 perces csoportos feldolgozás során egy adott személy problémáját beszéltük át pontosan meghatározott időkeretek között. Itt is nagyon érdekes felismerések születtek: irtó nehéz pontosan, összeszedetten beszélni, nem elkalandozva a témától, mind a kérdés felvetőjeként, mind pedig segítőként. Sőt, az idő nyomon követésével megbízott facilitátor szerep sem könnyű.

Az ízletes és választható menüs ebéd után az Empatikus páros séta következett. Egy számunkra ismeretlen szülőtárssal indultunk el a szép helység utcáin. Az volt a feladat, hogy tegyük félre kérdező, azonnal reagáló, ítélkező énünket és teljes figyelmünkkel forduljunk beszélgetőtársunk felé. Ezúttal is nagyszerű megélésekben lehetett részünk! Pusztán a teljes, empatikus odafigyelés által, percek alatt elmélyült baráti érzések születhetnek az ismeretségből.

Emich Szabolcs a KORszerű munkahelyekről beszélt. Szervezetfejlesztőként igen sok cég működésére van rálátása. A tudatosság növekedésével a régi struktúrák, a tekintélyelvű, utasításos rendszerű munkahelyek túlhaladottá váltak, egyre kevésbé felelnek meg a mai igényeknek. Manapság a néhány villámgyorsan felfutó cég szervezete már autonóm csapatokból áll, hierarchia és a klasszikus főnök nélkül. Jellemző a teljes pénzügyi transzparencia, a közös célkitűzések és a nagyon gyakori visszatekintések valamint az önismeretig ható fejlődés.

Nagy örömünkre egy titkot is elárult, mégpedig azt, hogy a legmenőbb cégek fejvadászai mostanság bizony már nem a lexikális tudást, vagy a gyors gondolkodást keresik a leendő alkalmazottakban. Három tulajdonságot emelt ki, amelyek igen jellemzőek a Waldorf iskolát végzett fiatalokra, ezáltal nagyon keresettek is a munkaerő piacon. Mégpedig:

  • csillogjon a szeme, lelkesedjen – benne van az énje
  • tudjon tanulni – valami újat, képes és hajlandó is legyen rá
  • “reziliencia” – kész az újrakezdésre, már egyszer padlóra került és felállt 

    A teljes előadás megtekinthető itt:

Szabolcs előadása után a már ismert és kedvelt Open Space feldolgozásban kerültek sorra a hozott kérdések, témák. Bedobjuk őket az ún. téma piactérre és akit megérint, véleménye, információja van az adott kérdéssel kapcsolatban, akkor máris egy spontán alakult csoporttal vonulhat félre kibontani, feldolgozni a témát. A megfigyelések során kétféle kapcsolódási mód figyelhető meg: a pillangók lecövekelve megülnek egy adott kérdésnél, míg a méhecskék, ezúttal nem virágról-virágra, hanem témáról-témára röppenve kapnak új információkat, ötleteket, avagy éppen osztják meg őket a már ott lévőkkel. A következő – a résztvevők által hozott – kérdéseket dolgoztuk fel ezzel a módszerrel: “Fotográfia és filmművészet a Waldorf oktatásban” “Minden gyereknek való a Waldorf?” “Milyen legyen a kor-szerű Waldorf iskola?” “A Waldorf iskola finanszírozása” “Hogyan adjuk tovább iskolánkban a konferencián megszerzett információkat, az itt tanultakat?” A találkozó méltó zárásaként a szolárhajó kirándulás során pedig a Fertő tavi naplementében gyönyörködhettünk.

Köszönjük a szervezőknek, a vendégül látó közösségnek és a résztvevőknek ezt a szépen sikerült konferenciát!  

Amberger Hédi / MWSzSz