(és ha még egyszer valaki elsüti az Oslóban-oszlóban viccet – bármely változatában – az csokiban fizet…) Múlt hétvégén Oslóban jártam az ENSWaP (Európai Steiner Waldorf Szülők Hálózata) koordináló csoportjának találkozóján. Az ENSWaP évente egy konferenciát tart, ezen felül ez a csapat gondoskodik a folyamatos munkáról. Ebben a rövid kis szösszenetben azt szeretném – a teljességre törekvés nélkül – bemutatni, mivel foglalkozunk egy ilyen nemzetközi szülői megbeszélésen.
Balról jobbra: Hilde Lengali (Norvégia), Domokos Márti (Magyarország), Karin Daurer (Ausztria), Thorsten Ziebell (Németország), Ellen Niemann (Németország)
A találkozó egy igazi norvég faházban zajlott, ott is aludtunk, főztünk, igazi közös együttlét volt. Visszatekintettünk a bolognai konferenciára, és előre a 2019-es berlinire. Ennek címe: „100 év Waldorf oktatás – őrizni a hamut, vagy tüzet gyújtani?”. A sok közös munka és élmény mellett olyan előadókat hallgathatunk, mint Christopher Clouder, Nana Göbel és Constanza Kaliks. A konferenciáról a enswap.org honlapon olvashattok többet. 
Meglátogattuk a hozzánk legközelebb eső Waldorf iskolát, a Steinerskolen på Nordstrand-ot. Gyönyörű épületek, hihetetlen kilátás és jó hangulat – ezek a szavak jutnak erről leginkább eszembe.
A főépület
Az iskolában 1-10 osztály van – ez nekünk talán furcsán hangzik, de a diákok csak 11-től mennek középiskolába, mely Oslo közepén található (11-13. osztály.) Az iskola 1997-ben alakult meg, egy gyönyörű – természetesen fa – épületben, melyet 100 éve iskolának építettek. Azóta ezt az épületet kinőtték, az utca másik oldalán vásároltak földterületet illetve házakat, és itt építkeztek tovább. Az új területen az 1-4. osztályok “laknak”, a fő épületben az 5-10. osztályok, melyek minden évben cserélik tantermeiket, így végighaladva minden termen. Erre szükség is van, mert némelyik teremből hihetetlen kilátás nyílik az oslói fjordra.
A kisebb épületek a hozzájuk tartozó udvarral
De a hab a tortán a főépület felső szintje: itt van egy adminisztrációs szoba, egy tanári dolgozó szoba – és egy tanári pihenőszoba, ezzel a kilátással: 
Igen, ott is tanárhiány van, úgyhogy aki ebbe a tanáriba vágyik, tanuljon meg gyorsan norvégul… 
Amit még nagyon érdekesnek találtam az iskolában: az első osztály teljesen úgy néz ki, mint nálunk az óvodai csoport. Nincsenek padok, legnagyobb hangsúly ,láthatóan is, a játékon van. A mostani 3. osztály osztálytanítója sem használ iskolapadokat, egyelőre nem is fog, tanulói párnázott padokon ülnek. Ha valamit írniuk kell, letérdelnek a párnákra a földre és a padon írnak. Tudom, hogy ez egy megosztó gyakorlat, van aki esküszik erre, van, aki szerint nem működik. Mindenesetre nagyon barátságos volt a terem, és könnyedén átrendezhető. Még egy számomra érdekes megoldás: a gyerekek által csak ‘mobilhotelként’ emlegetett szekrénykék. Ebbe reggel magától értetődően, zokszó nélkül beteszik a telefonjaikat. A szekrényt ezután bezárják (a kicsiknél a tanár, a nagyobbaknál egy diák), és csak nap végén nyitják ismét ki. Nincs harc, nincs félreértésre lehetőség. 
A találkozón beszéltünk az ENSWaP részvételéről, a szülők szerepéről az ECSWE (Európai Steiner Waldorf Oktatási Tanács) munkájában – és általában a közös nemzetközi szintű feladatokról. Dolgozunk egy kiadványon, mely a norvég szövetség (melynek szerves részei a szülők) “Kézikönyv a szülői munkához” munkájára épít. Azonban ezt nem vesszük teljesen át, hanem célunk egy olyan dokumentum összeállítása és megosztása Európában, melynek alapján minden ország rá tud nézni a saját munkájára ezen a téren. Ebből sok mindent át lehet venni – de semmit nem kell… Ez a tavaszi konferenciáig készül el. Sok más ötletünk is van, de ezek jó megvalósításához még sok emberre van szükségünk. Ezért e pillanatban a legfontosabb célunk az olyan Waldorf szülők aktív keresése, akik – ha nem is hivatalosan képviselik országukat, mert ott nincs nemzeti Waldorf szülői szövetség – saját országukban aktívan dolgoznak, és megtalálnák azt az erőt, víziót magukban, mellyel nemzetközi szinten is tudnak dolgozni. Erre jó alkalom a berlini konferencia. A fentiek mellett még sok aktuális kérdést átbeszéltünk, megosztottuk jó tapasztalatainkat, gyakorlatokat. Célunk továbbra is az, hogy tudjunk Európán belül (természetesen szívesen az egész világon – de ez most még nem tűnik megvalósíthatónak) mi, szülők, meg tudjuk egymással osztani gondolataikat, tanulni tudjunk egymástól. De mindezt nem elszigetelve, hanem a Waldorf oktatás minden szereplőjével karöltve – a gyermekeink jövőjéért. Bár már az ECSWE beszámolómban is megjelent, azért idemásolom Karen Chapman (Olaszországban iskolaalapító, -megújító Waldorf tanár, aki a hatvanas években Angliában a Michael Hall Waldorf iskolában kezdett kisdiákként) gondolatait, mellyel a találkozónkat is zártuk: “A szülőkkel való munka: a Waldorf iskolák elsősorban szociális kihívást jelentenek. Ez egy tanuló közösség, amelyben a szülők létfontosságú szerepet töltenek be (vagy kellene betölteniük). A Waldorf pedagógiába vetett bizalmukat, és azt, hogy tudják, mi történik az iskolában, a tanároknak fejleszteniük és hordozniuk kell. A nagyobb kölcsönös tisztelet utat nyit az iskolai közösség tevékenységében a pozitív szülői részvételnek – ehhez azonban az kell, hogy a tanárok folyamatosan dolgozzanak ezen. Ez soha nem egy statikus, magától értetődő siker. Amennyiben az iskolai szinten végzett munka konstruktív, megvan az alapja a Waldorf szülők nemzeti hálózatának. Máskülönben csak olyan, különálló szülők lesznek, akik nem az iskolájukat, csak önmagukat és a saját „személyes” problémáikat képviselik…” Domokos Márti marta.domokos@feherlofiawaldorf.hu ENSWaP koordinátor
Legutóbbi hozzászólások