Természetesen az emberek földi életének megítélésének ebben a tekintetben különböznie kell attól az ítélettől, amelyet a földi életen kívül, a halál és az újjászületés között kapnak. Egy alkalommal, antropozófiai munkánk kezdeti szakaszában megjelent közöttünk egy hölgy, aki azt mondta: „Nem”, amikor a reinkarnációról hallott. Az antropozófia többi része nagyon tetszett neki, de a reinkarnációval nem akart semmit kezdeni; egy földi élet, mondta, elég neki. Nos, akkoriban nagyon jószándékú követőink voltak, és minden elképzelhető módon megpróbálták meggyőzni a jó hölgyet arról, hogy az elképzelés mégiscsak igaz, hogy minden embernek többször is át kell élnie életeket a földön. Őt nem lehetett meghatni. Az egyik barát balról, a másik jobbról ostorozta. Egy idő után elment; de két nap múlva írt nekem egy képeslapot, hogy végül is nem fog újjászületni a földön!
Egy ilyen embernek, ha egyszerűen csak az igazságot akarjuk elmondani szellemi ismeretekből, csak annyit mondhatunk: Kétségtelen, hogy amíg itt vagy a földön, egyáltalán nem tetszik neked, hogy újra le kell jönnöd egy jövőbeli életre. De ez nem ettől függ. Itt a földön először is a halál kapuján át a szellemi világba jutsz. Erre nagyon is készen állsz. Hogy le akarsz-e jönni újra vagy sem, az attól az ítélőképességtől függ, amely akkor lesz a tiéd, amikor már nem lesz körülötted a tested. Mert akkor egészen más ítéletet fogsz alkotni.
Rudolf Steiner – GA 235 – Karmikus kapcsolatok: Ezoterikus tanulmányok – I. kötet: Előadás – Dornach, 1924. március 1.
Legutóbbi hozzászólások